Létezik hogy pszichopata lennék?

Megpróbálom nagyjából a lényeget leírni. Alapjáraton egy jó természetű gyerek voltam, durvább verekedésem se volt. Igaz gyerekkoromban sokat foglalkoztatott a halál, sokat kérdezgettem róla. Ilyen gyerekkori dolgaim voltak mint békanyúzás, meg sajnos egyszer megöltem a hörcsögömet, kíváncsi voltam meddig bírja levegő nélkül, 60mpnél megálltam volna, de nem bírta. Emlékszem nagyon sírtam. De lehet csak azért mert féltem anyám reakciójától, már nem tudom. Na ennél durvább sztori nem volt részemről. Felnőve egy relatíve normális, állatbarát ember lettem. Tinédzserként szinte minden nap jó kedvem volt. Viszont az évek alatt nagyon sok durva dolog történt velem. Azt hogy mi nem írom le, mert rámismernének. Nem erőszakoltak meg vagy ilyesmi de voltak dolgok amiket nagyon nehéz feldolgozni. És az évek alatt folyamatos csalódás az emberekkel kapcsolatban is, elárultak, kihasználtak. És egyre inkább jön elő az az énem amit eddig elnyomtam magamban. Vagyis úgy fogalmaznék hogy nem arra hallgattam. Elég antiszoc voltam mindig is, de most már odáig jutott a dolog, hogy az embereket npc-nek nézem. Megbízni nem tudok senkiben, mert engem nem fognak kihasználni, vagy átverni. Az empátia szintem (nem is tudom volt e valaha) szinte nulla, elmondják az emberek a gondjukat bajukat, de nem nagyon érint meg. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor éreztem valaki iránt sajnálatot. Pedig amúgy vannak érzelmeim, mert nem rég meghalt az egyik háziállatom, és ciki vagy nem ciki 30 éves férfi létemre de elsírtam magam. Meg filmeken is tudok sírni stb. De egyébként ez van. Töltöttem egy pár pszichopata tesztet és átlag ilyen 80% jött ki. Szóval tudom hogy van bennem, de mi lesz a következő dolog, ölni fogok vagy mi? Mert amúgy vannak ilyen jellegű gondolataim, hogy néha elképzelek ezt azt, de amíg én uralom a testem, nem történik meg, mivel nem akarok börtönbe menni stb. De ki tudja valami lehet átbillent egy olyan helyzetbe ahol már nem tudok parancsolni magamnak. Vélemény?