Lakást venni tudó és nem tudó emberek közt mi a különbség?

Ahogy látom azért szerencse és jó háttér kell.

Pl akiről tudom, hogy sajátban lakik ő örökségből és hitelből vett lakást. Vagy csok/babaváró hitelesek, más megvette neki miért ne alapon(családon belül történt ez az "ajándékozás", de a lakás árát ki kell fizetni. Annyi, hogy nem a bank felé van tartozás, hanem rokon felé).

Ami még tudja könnyíteni a helyzetet az az, hogy ha korán sikerül elhelyezkedni és jól is fizet a munka.

Én pl vagy 5 évig 110-130 ezer ft-okat kerestem, ebből soha nem jutottam egyről a kettőre. Van egy pár ismerősöm hasonló helyzetben jelenleg is.

Aztán most 29 évesen éri el a fizetésem az ksh atlagfizujat. Ezzel remekül tudok spórolni, de mivel elszalltak az árak, így marad az öröklés. Most meg az építőanyagok ára is emelkedik.

Szerintem ahogy telik az idő úgy egyre nehezebb lakást venni. A támogatások csak hazasoknak és gyereket vallaloknak szólnak. Egyedülálló meg megbszódhat.

Én azt látom, hogy a hozzáállásban is nagy a különbség.

Az az ember, aki úgy dönt, hogy lesz lakása, bevállal egy csomó dolgot:

- ha kell, egy szoba-konyház vályogházban kezdi Budapesttől 30 kilométerre és ingázik minden nap

- ha kell, felveszi a hitelt, mert inkább fizeti a részletet a banknak, mint az albérletet

- ha kell, inkább elviseli a felújítandó állapotot.

A fentiek mindegyikét csak azért, hogy legyen valamije. Később ugyanis ebből lehet továbblépni. Ha eladja, máris lesz önereje a következő lépéshez.

Aki viszont nem tud lakást venni, az a következő kifogásokkal jön:

- nincs elég jó helyen ("én ugyan ki nem költözöm Isten háta mögé kettővel")

- túl kicsi, ebben nem férünk el

- lepattant, én ennél jobbat érdemlek.

Az ilyen ember olyan célt állít maga elé, amiről tudja, hogy elérhetetlen a számára (szépet, nagyot, jó helyen). Így nem is kell küzdenie, hiszen úgy is felesleges lenne.

"Lakást venni tudó és nem tudó emberek közt mi a különbség?"

Kb. 30-40 millió Ft.

Manapság? Nagy általánosságban sztem a családi anyagi háttér. Jóval könnyebb egy olyan 27 évesnek lakást venni, aki sokáig otthon élt, nem kellett albérletetre pénzt költeni, a szülők fizették a számláit, esetleg kapott is ajándékba egy kocsit egy ponton, aztán amikor megszedte magát, elkezdheti az életet.

A másik meg nyilván az, hogy kinek milyen végzettsége/munkája van. Ha sikerült elhelyezkednie abban a pár szakmában ami jelenleg nagy jövedelmet hoz, akkor nyilván jobb eséllyel képes lesz megengedni magának egy lakást.

16:47

Ez bizonyos szempontból igaz is meg nem is.

Hiszen egy rosszul kereső hiába mond le mindenről és él kenyéren meg vízen, ha a büdös életben nem fog tudni annyit félretenni, hogy lakása lehessen.

Az sem mindegy, ki miről és miből mond le.

Relatív jó keresettel nem feltétlenül kell kenyéren-vízen élni.

Míg rossz keresettel nem feltétlenül éri meg azért böjtölni, hogy legyen egy saját kis lyuk, közben meg rájövünk hogy repült mellettünk az élet.

Vagy például egy olcsó lakással, rossz környékkel simán bele lehet furni abba, hogy utána évekig árulod és csak áron alul tudod majd eladni. Amivel nem feltétlenül leszel előrébb.

Szép ez a "vályogházzal kezdi" csak éppen manapság Pest megyében egy vályogház is 30+ milliótól indul. De lassan már az üres telek is.

Már a szüleim és a párom szülei is spóroltak, hogy vehessenek nekünk lakást. Mi is teszünk félre a gyerekeinknek. A szülői segítség megléte vagy hiánya tehát az egyik tényező. Már nem albérlettel, hitellel kellett kezdeni, mi is könnyebben spóroltunk. A spórolás a másik tényező, hozzáállás, tehát tudni kell spórolni. Munkahely, fizetés is nagyon számít. Na meg az igények, ahogy 4-es is írta. Ja, és ha ketten összeállnak, egyikük fizetését élik csak fel, könnyebb, mint egyedül gyűjtögetni.

Most nagyon drágák a lakások, és a világ is más, többet költünk, fogyasztunk, ilyen a fogyasztói társadalom, mindenkinek nehezebb összegyűjteni a lakásravalót, ha ezer helyen folyik ki a pénz. Szüleink nem tudtak annyit költeni, nem is volt ekkora kínálat mindenféle fogyasztási cikkből meg szolgáltatásból. A kevés pénzük jobban megmaradt.

Azt is hozzá kell tenni, az ember nem csak egy "gép".

Én inkább a gondolkodásmódban látom a különbséget. Van akinek a lakás a minden van akinek nem.

És az áltakad felsorolt "kifogások" nem feltétlenül kifogások. Egyszerűen csak más gondolkodásmód és igényszint miatt vannak.

És sajnos érthető dolgok.

Például a nincs jó helyen dolgot meg tudom érteni. Tök más egy 11. kerület ahol bármikor lemegyek este közepén az utcára félelem nélkül. Meg más egy szakatabb kerület ahol még az ajtóra is 3x fordítod rá a kulcsot akkor is ha otthon vagy.

Amúgy nyilván abból a szempontból egyet értek 16:47-el, hogy valahol el kell indulni.

Csak hát sajnos az elindulás sem egyszerű. Amikor hiába gyűjt az ember azt látja, hogy egyre leszakadtabb helyen egyre kisebb lakást tud venni.

Én most veszek egy lepukkant panelt szar helyen 20 millióért. Rá kell ölni vagy 4-5-öt hogy élhető legyen. De muszáj meglépnem, mert albérletben egyszerűen nem tudok egyről a kettőre jutni egyedül.