Hogyan tudnám elfogadni az életemet, hogy nekem ez a sors jutott?

A mennyorszégban egyszerre létezik az összes létezés. Ha meghalsz és visszatérsz a fénybe, tudni fogod a sorozatod végét.

A barátnőhöz személyiség kell. Értem, hogy nem jutott sok alap, de ha már tudsz értelmesen mondatokat alkotni, akkor önfejlesztésre, önismeretre is képes vagy. Kezdj el haladni az önújrafelépítés útján, és a dolgok megoldódnak.

Valamelyik nap a 'Véletlen' kérdések között olvastam egy írományt egy 27 éves nőtől, aki szinte szó szerint ugyanezeket írta (ő ronda, buta, embergyűlölő, unalmas lény, nincsenek barátai, társról még csak álmodni sem mer, semmitmondó élete van, a sulit is alig tudta befejezni, stb.). Annyi volt a különbség, hogy egy ilyen hozzáállással nem értette, hogy miért nincsenek barátai. Amikor valaki jó tanácsot írt neki/megírta hogy változtatnia kell a hozzáállásán, vérig sértődött és leszólta az illetőt.

Javaslom, hogy keresgélj a Véletlen kérdések között, biztos rá fogsz találni az írására. Ha ti ketten beszélgetni kezdtek, olyan lesz mintha tükröt tartanának elétek, és a végén (TALÁN) rájöttök mekkora marhák vagytok és remélhetőleg ettől észhez tértek és ad egy löketet a változtatásra.

Miért is gyűlöli valaki az embereket? Mindenki szemét, bunkó, hülye?

Ha egy valaki szerint mindenki mocsok, akkor ott inkább az illetővel van a gond, nem a milliónyi többivel, nem?

Mit tettél azért, hogy megszeressenek? Életed során mennyi energiát fektettél az emberi kapcsolatok építésébe, ápolásába?

Bántottak testileg, lelkileg az életed során? Sose kaptál szeretetet, támogatást, még a saját családodtól se? Hagytak magadra halálos betegen?

Én ezeket mind átéltem ártatlan gyerekként, mégis szeretem az embereket, hiszen ők nem tehetnek arról, hogy velem hogy bánt néhány másik ember.

Te mit tettél másokért? Mit tettél azért, hogy jobbá tedd a világot? Felajánlottad valaha is a segítségedet, támogatásodat másoknak? Vagy csak simán elvártad volna, hogy mindenki kedveljen úgy, hogy te eleve, ok nélkül gyűlölettel tekintesz rájuk?

Hányan bántottak meg életed során 6-7 millió emberből?

Olyan sors jutott neked, amilyenre te magad alakítottad. Ha nem tetszik, (nyilván nem, mivel csak félig-meddig sikerült elfogadnod) változtass, ha pedig ez így megfelel, akkor nincs értelme panaszkodni, hiszen minden jó úgy, ahogy van.

De azt nem várhatod el a normális gondolkodású családodtól/környezetedtől, hogy fogadja el az abnormális hozzáállásodat. Őket is gyűlölöd, mert ilyen "szemetek", és jót akarnak neked?

Egy tinitől ilyen életfelfogás még úgy-ahogy elfogadható lenne, de lassan 30 éves vagy, felnőtt férfi, akinek a családalapítást és a karriert kéne tervezgetnie, nem pedig azzal tölteni az életed, hogy saját magadat lehúzod, és a sorozatok nézésén kívül nincs semmi életcélod.

Most pedig gyűlölhetsz és leszólhatsz te is engem, mint a "lelki társad", akit teljes mértékben felháborított, hogy valakinek volt pofája megírni neki az igazat és épeszű tanácsot mert adni. :)