Hogyan tudnám elfogadni az életemet, hogy nekem ez a sors jutott?

Ne hisztizz, változtass.

Attól hogy 30 vagy, még gyerek vagy agyban.

nem ez a sors jutott neked, hanem te akarod magadnak ezt a sorsot. egy folyamatos öngerjesztő spirálba vagy, ahol a negatív gondolataid rabja vagy lényegében. lehetne jobb munkád, ha elvégeznél egy esti érettségit legalább, de te már az elején kijelented, hogy gyenge elméjű vagy hozzá, meg szorongsz. nem akarlak elkeseríteni, de a valóságban egy estin mindenkit átrugdosnak egy kettessel. tudom, mert én is estin tettem le és én is szorongtam. konkrétan csak a leghátsó padban ültem csendben végig remegve kb, odafele és hazafele pedig az ájulás kerülgetett, mert annyira erős szorongásom volt. otthon aztán a tanulás sem ment könnyen emiatt, sokszor csak egy homályos valamit láttam magam előtt a tankönyv helyett, mert nekem nem csak társaságban jött elő a szorongás. mégis letettem (nyilván nem a képességemnek megfelelő jegyekkel, de meglett).

a barátnő is azért nem jön össze neked, mert már az elején kijelented, hogy alacsony vagy, csúnya és ezen úgysem lehet változtatni így meg se próbálod.

Ha nem tudod elfogadni, akkor azt akarod hogy a leírtak meglegyenek, és inkább azért utálod az embereket, mert ez egyfajta menekülés a lehetséges elutasításoktól. Inkább elzárod magad mindenkitől, minthogy megint fájdalom érjen.

Jogod van úgy élni az életed ahogy akarod, akár barátok nélkül, de akkor nem kéne zavarnia mit mondanak a szüleid.

Lehet változtatni, csak el kell kezdeni. Te erősen szorongsz, szereted a sorozatokat, az állatok között jól érzed magad, akkor olyan irányba lenne érdemes elindulni, ahol élvezed a közeget és megnyugvást találhatsz. Ehhez kell legalább egy cél, ami motiválna folyamatosan.

1-2 példa: segíteni az állatokon, nevelni állatokat, tenyészteni, segíteni másokat a tartásukban; mivel befelé forduló vagy, az írás is jó irány lehet, akár forgatókönyveket, drámákat, állatos témájú anyagokat, stb..