Miről szól ez a magyar zene? Megcsalas? Remenytelen szerelemről szólhat?

Ha bárki érthetné, hogy merre járhattam

Ha bárki kérdezné, hogy vagyok, fáradtan

Elmondom úgyis majd, mi engem egyben tart

Bárhol jártam, azzá váltam

Magam nem áltattam, eltűnt a félelmem

Magamba karcoltam mindent, mit átéltem

Ha volna bennem még egy cseppnyi ébrenlét

Útnak indulhatnék úgy, mint rég

A káoszban még látom van

Az az a hely, amit álmodtam

Én újra mennék

Útra kelnék, útra kelnék

Jártam távolban, éltem léptekben

Mással játszottam, még nem értettem

Most kell megtudnom, vagy csak félúton

Újra úton már, újra úton már

Kell, hogy megtartson, kéz, mi felhúzzon

Újra úton már, újra úton már

Lassan kinyílik a világ újra

És az oxigén engem most úgy bódít

Mint sok ezer varázsló bűvös itala

Ami a tompaságból kimozdít

Jövök-megyek, veled leszek, nevettetek

Nem félek, hogyha hozzád érek

Minden elveszett napot a fogságban

Most majd százszor visszakérek

Többet nem elég az, hogyha csak álmodom

Saját magam a tükörben áltatom

Kell, hogy fogjam, érezzem, értsem

Hogy bizseregjen tőle minden részem

Nem maradt meg semmi abból

Amiről azt hittem, mindig itt lesz

Úgyhogy útra kell kelnem, hogy megtaláljam

A soha nem látott kincsem

Jártam távolban, éltem léptekben

Mással játszottam, még nem értettem

Most kell megtudnom, vagy csak félúton

Újra úton már, újra úton már

Álltam parkokban, néztem felhőket

Vártam, ámultam, mígnem eltűntek

Kell, hogy megtartson, kéz, mi felhúzzon

Újra úton már, újra úton már

A káoszban még látom van

Az az a hely, amit álmodtam

Én újra mennék

Útra kelnék, útra kelnék

Újra úton már, újra úton már