Ha az ember társaslény akkor miért az izolált viselkedést honorálják?

Egyedül állja a sarat, egyedül építsen fel karriert, egyedül legyen sikeres. Az ember főként jó társaságban, jó partnerrel tud igazán sikeres lenni az életben. Az őskorban amikor az ember egyedül volt szinte halálra volt ítélve, megmarhatta egy kígyó, felfalhatta egy kardfogú tigris. Ezért olyan borzalmas a magány és a magány miatt nem nagyon tud az ember egyről a kettőre jutni. Mégis azt veszem észre, hogy az embertől elvárják azt, hogy egyedül is legyen sikeres, karrierista. Amikor szóvá teszem azt, hogy azért is keresek magamnak párkapcsolatot, mert szeretnék többet fejlődni, sikeresebb lenni, boldogabb lenni. Néha azt vágják a fejemhez, hogy miért a másiktól teszem függővé magam. Talán azért, mert ilyen a természetünk? Miért teszünk úgy, mintha az izolált viselkedés lenne a természetes?