Mi a véleményetek a drogosokról?

Ne csak sopánkodj a kokainistán, de kérdezd meg az okait is tán'.

Hát én az vagyok. Igazából nehéznek találom ezt az életet, ahol mindenért küszködni kell. Sajnos itt komoly előretervezésekre, felelősségvállalásra lenne szükség. Nekem pedig se önbizalmam, se akaraterőm, se kitartásom nincs, ahhoz hogy az igazi céljaim felé tudjak haladni. Így inkább a mának élek. Az egyetlen célom hogy még ma boldog legyek (szintetikus szerektől) vagy csak kiüssem magam bármivel (fű, pia). Az életem lényegében egy meneküléssé vált, az elcseszett életem elől. Eldobtam magamtól mindent, és mindenkit. Csak a lehúzós drogos haverjaim maradtak, akikkel állandóan vigyázni kell. Viszont nekem innen már nincs vissza út... én már nem hiszek önmagamban. Nem is akarok kiállni magamért, és évekre elvonóra menni, hogy aztán majd 3-4 év múlva legyen belőlem valaki. Ebben már nem hiszek. Belövöm magam amint lesz pénzem, és pár órára igazán boldog leszek. Ha szerencsém lesz még pár évig csinálhatom ezt mire utolér a végzet. De azt sem bánom ha a végén eltűnök, mert nehéz ez az egész - amit mások életnek hívnak.

Nekem nagyon nem mindegy, hogy valaki hétvégente elszív egy vicces cigit, vagy pl. már nincs élete mert elherkázta az egészet.