Rossz dolog lehet halottnak lenni?
24 évesen néhányszor már belegondoltam, hogy az idő bizony telik, borzasztó, amilyen gyorsan eltelt számomra az utóbbi 5-10 év. Akarva akaratlanul is eszembe jut, hogy az életünk is így eltelik, na meg hányan meghalnak fiatalon ma is, nem csak régen.
Ezért úgy gondoltam, hogy minél többször tartom észben, annál jobban fel tudok rá készülni.
Ti féltek tőle, vagy fiatalon nem is gondoltok rá soha?
Hívő ember vagyok és úgy gondolom, hogy ez csak erőt ad és nem vesztek vele egyáltalán semmit, na meg az is volt már eszembe, hogy lehet az egész csak annyi, mint mikor alszunk. Ébren 8-9 óra nem kevés, mégis ez az idő alvással annyinak tűnik mint egy szempillantás.
Hmm... Ebben csak az a szomorú, hogy én mindig hittem abban, hogy egyszer még tényleg újra találkozhatunk a szeretteinkkel odafent, vagy nyomon követhetjük a hátrahagyott szeretteinket. Kissé túl szép, hogy igaz legyen, de gondoltam miért is ne.
Valamint az is, hogy bármi rosszat teszünk a földön más embernek, az nem marad "büntetlenül" semmilyen formában? Az, hogy a jó nem térül meg még nem is bánnám, hisz a jónak már az életünkben van pozitívuma, de a szánt szándékkal való rossznak.
Néhány visszatért szerint az éntudatod különválik a testedtől, és közönbösen látod testedet, mint egy tárgyat.
Hogy aztán ezek a klinikai halottak hogyan tértek vissza és mi volna akkor ha soha nem térnek vissza, nem tudni, de feltételezhető, hogy továbbra is megmarad a test nélküli éntudat.
#10 Nem tudom mások agya mit produkál össze ilyen helyzetben, nálam csak simán megszűnt minden. Volt egy pont, amikor kicsit magamhoz tértem, akkor álltak felettem az orvosok és kértek, hogy ne csukjam be a szemem, mire én kb azonnal "visszaaludtam" - később megtudtam hogy ez valóban megtörtént és akkor állt le a szívem másodszorra. Órákkal később ébredtem a kórházi ágyon, mindkét karomban infúzióval és nem is értettem, hogy mi a szösz van velem és mi történt, úgy kellett elmondania az orvosoknak.
Egyébként én nem tartom szomorúnak, hogy már sosem látjuk vissza a szeretteinket, hogy nincsenek őrangyalaink.. Szerintem ez is inkább megnyugtató mint elszomorító. A rossz büntetlenül hagyása pedig persze frusztráló, de a természet így működik, az igazság egy emberek által formált koncepció de ettől még mi is csak biológiai lények vagyunk és szerintem ez így jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!