Tényleg ennyire érdekalapúak az emberi kapcsolatok, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen, h ilyeneket fogok ki?

Nekem közel 20 éve nincs barátom. Pedig ha társaságba kerülök, nyitott vagyok mindenre, humoros, de komoly dolgokról is lehet beszélgetni velem.

Nem bántásból mondom, de simán lehet benned is a probléma. NEm vagy elég "érdekes" személyiség, vagy valami.

Velem is ezt csinálják, azzal a különbséggel, hogy velem az én meghívásomra sem találkozik senki. Akármilyen programot vetek fel, legyen az valami kirándulás vagy akár csak annyi, hogy gyertek át, beszélgessünk, együnk, igyunk stb., soha nem lesz belőle semmi. A múltkor megbeszéltünk egy videóbeszélgetést már kb. 3 héttel előre, de még azt sem sikerült megvalósítani, mert aznap hirtelen mindenki nagyon elfoglalt lett és addig halasztgatták ilyen indokokkal, hogy “most írt az xy, kicsit később jobb lenne” meg “most vacsorát kell csinálnom, nem lehetne kicsit később”, hogy gyakorlatilag eltelt a nap és már mindegy volt. De ugyanúgy nem jöttek el a születésnapomra sem, illetve úgy egyáltalán akármit kitaláltam, mindenre volt valami kifogás. Egy részük gyerekkori barát, de vannak akikkel pedig az egyetemen barátkoztunk össze. Az egyetemi barátokkal amíg a jelenléti oktatás tartott kb. minden nap találkoztunk és beszélgettünk, órákon kívül is és eljártunk ide-oda, de amióta távoktatásban tanulunk kb. megszűntem létezni. Konkrétan senki nem keresett közülük semmilyen módon, egyszer nem írt nekem, hogy amúgy helló élsz-e még, semmi. Én írtam pár embernek, valaki reagált és valaki nem, de egy idő után már én éreztem magam kellemetlenül, hogy mit írogatok nekik mikor tökre nem érdeklem őket. Az a vicces, hogy amíg rendszeresen találkoztunk személyesen addig nem éreztem ezt rajtuk, normálisan beszélgettünk, ők is oda jöttek hozzám, nevettek a vicceimen, ők is érdeklődtek stb., most meg mintha nem is tudom, nem is tudnának a létezésemről vagy zaklatnám őket, ha rá merek írni.

3-as ez sajnos a felnőtt élettel jár, munkahely is ilyen, amíg ott dolgozol addig van a kapcsolat, általában van pár ember, akivel munka után is néha elmész ide-oda, most mittudomén egy 20 fős osztályon 1-2 ember, nyilván minél nagyobb a cégnél az adott osztály annál több ilyen ember lehet, sztem max 5-6 ember. Na most ha ezekből 1 ember megmarad, akivel tartod utána a kapcsolatot, az már nagyon-nagyon jó ! Sajnos ez ilyen, mindenki éli az életét, elmaradoznak, én amúgy ha keresek valakit és nem válaszol vissza akkor elkönyvelem, hogy ennyi és kész, nem képzelek bele többet. Általában 30-40 éves korára marad az embernek 1-2 jó barátja (a haverokat most ne keverjük ide, meg akinek nagy baráti köre van, az is inkább haveri kör, akivel esetleg elmegy nyaralni vagy bulizni, vagy együtt elmennek a játszótérre a gyerekkel, de kb. ennyit ér a kapcsolat) és ennyi.

Kérdezőnek is ezt üzenem, sajnos ez a felnőtt élettel jár, hogy egyre kisebb lesz az, aki igaz barátod, akivel meg tudsz beszélni dolgokat. A felnőtt életben a barátok nagy része érdek barát, tehát te teszel neki szívességet, utána ő viszonozza, ezeket nem barátoknak hívnám, hanem kapcsolatoknak, amik amíg kölcsönösek, addig nagyon jó, ha már nem az, akkor el kell engedni, ilyen kapcsolat lesz még. Aki meg igaz barát, azt kell megbecsülni ebből lesz 1-2 ember, akivel tényleg meg tudsz beszélni dolgokat és nem támad hátba.