Szerintetek is egy szerencsétlen lúzer vagyok?
23 éves vagyok, anyámmal és testvéremmel élek albérletben.
23 évem alatt nem sok semmit értem el eddig, van egy szakmám (gépiforgácsoló és CNC gépkezelő) amit utálok és már nem is értek hozzá, ezen kívül van érettségim. Jelenleg Kiadványszerkesztőnek tanulok egy esti okj-n, még ez az év van belőle, nagyon tetszik és érdekel is ez a szakma, de úgy tanítják ahogy... Nincs pénzem, se munkahelyem, azt se tudom mihez kezdjek az életben. Nagyon szégyelem magam miatta, de eddig még nem dolgoztam sehol, egy éves munkaügyis tanfolyamon voltam még érettségi mellett, de annyi.
A munkakereséssel egyébként is bajban vagyok, elég nehéz elmagyarázni. Nagyon félek az egésztől valamiért, egyedül kilépni a nagyvilágba...
És mielőtt valaki mondaná, nem vagyok lusta, anyám vállalkozásában annyit segítek amennyit csak tudok, viszont ebből egyenlőre nincs bevétel.
Egyre jobban el vagyok keseredve, párkapcsolatom még nem volt, barátom nagyon kevés van, szinte minden napom a négy fal között telik, mindent összevetve az egész életem egy darab sz@r.
Sokszor vagyok depresszióhoz közeli állapotban, időnként az öngyilkosság is eszembe jut.
Tudom, hogy egyébként teli van ilyen kérdésekkel a gyakori, nem akarom magam sajnáltatni, de egyszerűen nincs kinek elmondanom. Nagyon érdekelne mások véleménye, esetleg aki kicsit magára ismer, aki hasonló helyzetben van/volt, mit tud hozzászólni, tanácsolni.
Köszönöm szépen, ha elolvastad!
válasza:Igyál valami piát meg keres egy hobbit,az öngyilkosságot meg felejtsd el, nem neked való.
Legyenek célok,amik eléréséért megéri élni,ezek úgymond kapaszkodók,gyüjts bélyeget vagy ilyesmi.
Régen én is majdnem pont ebben a helyzetben voltam,tudom hogy 'zar,de mondom:legyenek célok meg sör.
válasza:Szerintem is.
A válasz 100%-ban hasznosnak tűnik. :)
válasza: válasza:Szerintetek is egy szerencsétlen lúzer vagyok?
Szerintem atlagos vagy ... nem ez a luzerseg.
válasza:Sokáig én is 4 fal között éltem. Nem olyan nehéz kilépni a külvilágba, ha a kinti dolgok miatt félsz kimizdulni, akkor próbáld úgy felfogni mintha körülötted lévő adott helyzetek ami az életben vannak mind szimuláció figura. Úgy éld életed ahogy te szeretnéd arra menj ahova az utad visz... A lényeg hogy győzd le a félelmedet, apránként.
Hogy hogyan tovább az csakis rajtad múlik, minden a fejben dől el. Sok sikert!
válasza:Sokaknak vannak hasonló érzései, félelmei, úgynevezett kapunyitási pánik. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz boldogulni vele, akkor szakember tényleg segíthet.
Én is voltam így, sőt idősebben, 27 évesen. Nyeltem egyet és szétküldtem egy csomó önéletrajzot, egy tonna helyről nem is szóltak vissza, egy csomónál elutasítottak, de végül sikerült találni egy helyet és elkezdtem dolgozni, megkönnyebbültem és minden a helyére kattant.
Keress esetleg gyakorlati helyet abban a szakmában,amit most tanulsz. Ajánld fel, hogy önkéntesen segítesz pár órában, hogy tanulhass. Az ingyen munkásnak mindenki örül. Mire meglesz a papírod, lesz pár hónap tapasztalatod és már nem is lesz üres az életrajzod.
Nem vagy lekésve semmiről. És nem vagy egyedül az érzéseiddel. Attól, hogy ezt érzed nem vagy luzer. Csak ne add fel.
válasza:Kár hogy utálod a szakmádat, akkor minek tanultad ? A cnc-sből nagy hiány van, jól el tudnál vele helyezkedni.
Találj munkát, ha pár barátod van, az tökéletes, nem sok barát kell hanem igaziak.
A csaj meg majd jön ha lelkileg rendbejössz.
válasza: válasza:Szerintem ezzel nem csak te vagy így én hiába diplomáztam le ugyan úgy nem találom a helyem.
23/L
Nem mondanám, hogy lúzer vagy.
Bedolgozol a vállakozásba, de nincs bevételed ebből? - más meg önkénteskedik és hősnek tekinti magát.
23 évesen másik szakmát tanulsz, mert az eredetileg tanult nem tetszik? - még nem késő váltani, igazából sosem késő, és szerintem aki ilyent mer vállalni, az nem lúzer. Próbálsz érvényesülni, erre meg a legjobb, amikor az ember átképzi magát, ha az egyhelyben állásban nem tud előrelépni.
Hogy nincs semmid? - 2 éve nekem sem volt. Annyi különbséggel, hogy egyetemre jártam, és abban mondjuk jó voltam, de nem éreztem magam kiemelkedőnek.
Nekem sosem volt barátnőm korábban. Egyetem 3.évében jöttem össze akkori barátnőmmel, és nem is tartott sokáig. Amíg vele voltam, elértem mindent, amit el lehetett az egyetemi tanulmányaim során, díjak, kitüntetések a tanulmányomért. Aztán amikor befejeztem, még nem volt meg az államvizsga, már megkaptam, hogy még nincs munkám, két hét múlva szakítottunk is. Rá nem egész egy hónapra, államvizsgától alig két hétre lett munkám, ráadásul nem is azokból a helyekből, ahova jelentkeztem, hanem megkerestek életrajzom alapján. Felvettek azonnal pénteken, hétfőn kezdhettem, azóta is ott vagyok, megbecsülnek és felfelé ívelőnek érzem a bizalmat felém, és a teljesítményemet a cég felé. Spórolok, amennyire tudok, hogy minél előbb a saját lábamra álljak. A 4 fal közt élek, nem járok bulizni (most meg amúgysem lehet), a pénzem az otthonunk szépítésére fordítom, és lett egy autóm, hogy ne kelljen órákat várni a ritkán járó buszokra.
Nem akartam a szövegemmel "ha már neked nincs, olvass jókat" érzést kelteni, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy idő kérdése és jobbra fordul, még ha nem is gondolod.
Egyetem befejezésekor elvesztettem mindent: a barátnőm szakított, egy biztos pont befejeződött az életemben (az iskola), és nem tudtam mikor lesz munkám, és a barátaimat azóta kétszer láttam (akikből nekem sincs sok, de őket becsülöm). Össze voltam törve, és a szociális készségeim azóta sincsenek rendben, a nyilvános beszéddel és az ismeretlenekkel (pláne ha az ellenkező nemből valók) máig bajom van. De látok fényt az alagút végén, és hiszem hogy egyszer nekem is jobb lesz. Hidd ezt te is, bízz a képességeidben, és valósítsd meg önmagad. ;)
Sok sikert!
23/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!