Más is tapasztalta már ezt?
A velem egykorú barátaim, ismerőseim nem örülnek a sikereimnek. Próbálnak jó képet vágni hozzá, de ha összejön nekem valami aktuális dolog, akkor egy savanyú vigyorral letudják, majd saját magukra terelik a szót, hogy nekik meg ez meg az van, ők ezt meg azt érték el. Ha ők érnek el valamit, én őszintén büszke vagyok rájuk, nem kényszermosolyt erőltetek magamra. Ellenkező esetben nem ezt látom, hanem azt, hogy ha nekem sikerül valami, akkor ők mindig azzal jönnek, hogy de ők is, ők is.
Ebben a világban létezik még ilyen, hogy KÖLCSÖNÖSEN örölünk egymás sikerének? Vagy ennyire elterjedt az irigység, még "barátok" közt is?
Hát ha magamból indulok ki, akkor magasan szarok rá ki mit ért el, de én eléggé magamnak való ember vagyok :D Szóval nem fogok repdesni az örömtől, mert valakinek jobb lett, és az sem érdekel ha rosszabb.
Még a saját sikereimet sem élem meg sajnos pl.: amikor a jogsimat csináltam minden elsőre sikerült, a szüleim mindenki nagyon örült neki, én meg kb le sem szartam...csak annyi volt bennem hogy végre túl vagyok rajta.
Azt meg végképp utálom ha valaki fényezi magát, magamtól is észre veszem ha valaki sikeres nem kell önajnározás.
Barátokkal még nem igazán, de ez annak is köszönhető, hogy kevés barátom van.
Ismerősökkel sem, mert keveset tudnak az életemről ehhez, óvatos vagyok.
Viszont aki nagyon sokat bántott irigységből, az a volt párom. Ha bármit jól csináltam, vagy csak szerencsésen alakultak a dolgok, akkor azonnal passzív-agresszív viselkedésre váltott. Megpróbálta úgy kiforgatni, hogy nem is az én érdemem, csak mázlista vagyok. Vagy hogy xy bezzeg jobb ebben. Vagy keresni valami mást, amibe beleköthet. Ha semmit nem talált, akkor az jött, hogy én milyen nagyképűen kérkedem, biztos el akarom hagyni őt másért. Mivel minden kérkedésnek számított, a vége fele már semmit nem mertem elmondani. A rosszat azért nem, mert fájt, hogy az megnyugtatja, örül neki. Amiből az lett, hogy már nem kommunikáltunk, de ez is zavarta. Sehogy se volt jó.
Bocsi, ha kicsit eltértem a tárgytól. Csak arra bíztatnék mindenkit, hogy nagyon hamar szabaduljon meg az ilyen kapcsolatoktól és ne legyen lelkifurdalása, mert annak sincs, aki ezt csinálja egy számára elvileg fontos emberrel. Kegyetlen, mikor a saját párod ilyen.
Igen, én tapasztaltam ilyet, bár nem ennyire nyilvánvaló módon. Látom a barátaimon, hogy irigyelik a sikereimet, de azért örülnek velem. Csak ők is szeretnének hasonlót. Mint ahogy én is az övéket más területen. Nem terelem a témát, örülök velük, beszélgetünk róla, de bennem van, hogy "de jó lenne, ha nekem is..."
És látom az arcukon (meg érzem a sajatomon is), hogy "basszus de le vagyok maradva..."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!