Féltek a haláltól?

Magától a haláltól nem félek. Szép és tartalmas életem volt, ott voltam és akkor, ahol és amikor lennem kellett. Az agóniától viszont félek. Ha valamelyik kis kedvencünk Kutya, macska) gyógyíthatatlan betegséget kap, csal elhívjuk az állatorvost, aki egy injekcióval átsegíti őt az örök vadászmezőkre. Nekem senki se fog ilyen injekciót adni. Az utolsó pillanatig hagynak majd, saját mocskomban fetrengve, minden emberi méltóságomat elveszítve kiszenvedni. Na, ez az, amitől kiver a hideg.

Persze. Félünk az ismeretlentől. Viszont hiszek a reinkarnációban. Főleg azóta, mióta volt részem testen kívüli élményben.

1 nagyon nagyon rossz nap után, (sok sírás, kiborulás után) este próbáltam elaludni, de nagyon nehezen sikerült. Van az a fázis, mikor álomba zuhanunk, biztos megvan. Na én abban a pillanatban, felültem az ágyban. Azaz csak a szellemem, a testem maradt az ágyban, amit láttam is. Nagyon nagyon megijedtem, annyit tudtam gyorsan "gondolni,mondani", hogy vissza vissza. Valahonnan tudtam, hogy ezt kell mondani, bár korábbról nem emlékszem, hogy lett e volna ilyenbe részem. (Bár mindenkinek minden nap van éjjel, csak nem emlékszünk) Ahogy kigondoltam ezt, visszazuhantam a testembe. Éreztem azt az erős szippantást amikor felültem, és éreztem a zuhanást mikor visszafeküdtem. Ezután kinyitottam a szemem. Ez már 2.5 éve volt. Azóta gyakorlom a testelhagyást, de nem olyan egyszerű. A legtöbb embernek akkor van ilyen élménye ha valamilyen sokk éri, vagy balesetet szenved.

Nagyon sokáig nem féltem a haláltól, csak a szeretteim halálától. De ahogy idősödöm, egyre jobban érzem, hogy a saját halálomtól is félek. Egyre több betegség, tünet, baj. Pedig még csak 26 vagyok, mi lesz még... A legijesztőbb talán az, hogy a szívem sem makk egészséges.

Nem

Nem félek, mert tartalmatlan az életem amúgy is...

Nem félek.