Ha egy nagyon félénk, visszahúzódó személyt kedveltek meg (itt most nem szerelemre gondolok), és időközben az illető megváltozik, bátrabb, nyitottabb lesz, akkor ugyanúgy tudnátok szeretni később is?

Ha csak ennyiben változna, az egyáltalán nem zavarna. De egy ilyen változásnak lehet valami oka. És azt el tudom képzelni, hogy ez a bizonyos ok már nem tetszik.

Pl ha valaki mondjuk 8-12 éves korában visszahúzódó, csendes, de kamaszkorában meg simán rolót egy órát, lesz önbizalma vitázni stb, az egy normális változás.

Ha megtetszett neki egy drogos "rosszfiú" (mint ahogy kezdő történetekben az lenni szokott) és miatta változik, máshogy kezeli a korábbi kapcsolatait, elzüllik stb, az már zavarna.

Az én tapasztalatom a következő: az egyik legjobb barátnőmmel középiskolában barátkoztam össze, ő akkor olyan volt, amit írsz, félénk, csendes, visszahúzódó, pirulós.

Középsuli után is barátok maradtunk, történtek dolgok, ő időközben teljesen kivirágzott, magabiztos, szókimondó (nem tapló stílusban), sokat (extrém)sportol, több barátja van, kb rá sem lehet ismerni ilyen szempontból, viszont ettől függetlenül a barátságunk ugyanolyan szoros, alapjaiban ugyanaz a kedves lány, akit megismertem és nagyon büszke vagyok rá.