Hogyan fogadjam el a magasságomat?
190 centi vagyok, és kellemetlenül nagynak érzem magam az emberek között. Mintha egy spánielek között járkáló német dog lennék, aki nem tud mihez kezdeni a hosszú lábaival, és mindig össze kell nyomorgatnia magát, hogy az átlag méretezésű terekben elférjen.
Már gyerekként is rosszul éreztem magam részben ezért a többi gyerek között, mert mindig mindenki csak a mellkasomig vagy a vállamig ért. Sokszor nagydarabnak is éreztem magam, mert értelemszerűen arányosan vékonyabb volt a karjuk és a combjuk, kisebb volt a kezük és a lábuk a többieknek. Meg persze az iskolapadokban se fértem el, kb. hatéves korom óta állandóan csak kuporgok. Egy idő után rászoktam a görbébb tartásra meg a térdem berogyasztásra, hogy ellensúlyozzam a magasságkülönbséget, de ma már ez is kevés. Felnőttek között még komfortosabban éreztem magam, ameddig kb. 12-13 évesen el nem értem a 180 centit. Azóta köztük is túlméretezettnek, nagydarabnak érzem magam.
Rossz érzés, hogy nem húzhatom ki magam feszengés nélkül, hogy mindig mindenkire lefelé kell néznem, és hogy sutának érzem magam köztük azzal, hogy kényszeresen próbálok kisebb mozdulatokat, rövidebb lépéseket tenni. Egy idő után gyakran mondták, hogy félelemkeltőek a méreteim, és kellemetlen, ha közel állok hozzájuk, mert kínosan aprónak érzik magukat. Ez se tett jót a komfortérzetemnek, mintha valami szörny lennék. 15-16 éves korom körül időről-időre megjegyezték, hogy csak nehogy hízni kezdjek még a magasságom mellé, mert akkor monstrum meg mamut leszek már, és az nem szép. Nem én akartam ekkorára nőni.
Utálom, hogy alig találok olyan ruhákat, amiknek jó a hossza, hogyha pedig ritka esetekben mégse rövid, akkor túl bő, mert az átlag számozás inkább széltében növekszik, mint hosszában. Utálom, hogy nem tudok úgy leülni egy távolsági buszon, hogy nem egyedül foglalok el két ülést, mert nem férnek be a lábaim csak, ha féloldalasan ülök. Utálom, hogy állandóan azt kell lesnem, nem fogom-e a következő ajtónál beverni a fejemet. Utálom, hogy a szabvány bútorok kicsik és kényelmetlenek, hogy minden túl alacsonyan van a számomra. Kényelmetlenül sokat kell görnyednem, ha látni akarom az arcomat egy tükörben, ha ki akarok venni valamit a hűtőből, vagy ha pultot, gáztűzhelyet akarom használni, a seprűknek és a felmosóknak a nyele is zavaróan rövid. Utálom, hogy a belső terek javát szűkösnek találom, hogy csak mikromozdulatokat tehetek, nehogy nekiütközzek valaminek vagy leverjek valamit. Utálom, hogy mindig én vagyok a "yeti", a látványosság, akinek vagy hüledeznek a méretein, vagy nem akarják őket elhinni; ruhaboltban rendre megkapom, hogy kizárt, hogy XXL-es vagy XL-es ruha kell, biztosan elég az M-es.
Annyira szeretnék 10-15 centivel kisebb lenni!
válasza:
válasza: válasza: válasza:10-15 centivel ha kisebb lennél se segítene
Inkább emeld ki a velejáróját. Biztos szép hosszú lábad van
válasza:153 cm vagyok 25N
Szerinted én hogy érzem magam
Tudod mi a rossz abba,ha valaki ennyire alacsony, mint én
Picit hízok 5 kg és máris mindenki gratulál,hogy jajj terhes vagy.
Tudod milyen szar
Mert arra az emberek nem jönnek rá, hogy itt volt a tél, biztos több rájött, épp valami betegsége lehet
Nem én csak is terhes lehetek
De ha fogyok 5 kg az már a kutya se veszi észre
Örülj,hogy magas vagy
Tudod mit kívánnék,nem mínusz 5kg,hanem inkább +15 cm
válasza:Kedves Kérdező!
Habár férfi vagyok, részben átérzem a problémád, mivel 12-13 évesen, amikor elértem a 185 cm-t, brutálisan romlott a tartásom, utáltam magam, mivel nemcsak az osztálytársaimnál voltam 3 fejjel magasabb, hanem MINDEN tanáromnál is. Utáltam azt az időszakot. Később ez persze megváltozott, és imádom a 192 centis magasságom, de ez a férfiak esetében valóban nem nagy szenzáció.
Az biztos, hogy ezen nem tudsz változtatni, az Élet ezzel a magassággal áldott meg, így kell leélned az életedet, és nagyon fontos, hogy Boldogan, rossz testtartás nélkül, feszengés nélkül, büszkeséggel tedd! Mert miért élünk? Azért élünk, hogy Boldogok legyünk a bőrünkben, nagyokat nevessünk, azt csináljuk, amit szeretünk.
Ha nem tetszik a hajunk színe, át tudjuk festetni. Viszont - ne haragudj, hogy ilyen keményen fogalmazok - Te magasságodon soha nem fogsz tudni változtatni, tehát így kell megtalálnod a harmóniát az életedben. Előjött bennem az a kérdés, amikor olvastam amit írtál, hogy nagyon rosszul érzed Magad amiatt, hogy mit gondolnak mások. Ezt engedd el, mert lehet, hogy ez is kemény, de a kutyát sem érdekli, hogyha lát egy idegen embert, az milyen magas vagy milyen alacsony. Ezért Téged se érdekeljen, hogy vajon ki mit gondolhat, stb. Húzd ki Magad, gyűjts Magad köré pozitív embereket, akikkel jól érzed Magad, és kovácsolj ELŐNYT a magasságodból! :) Legyél Rá büszke, hogy egy kivételes Nő Vagy, egy Csoda Vagy, aki igenis egy igazi vagány büszke leányzó, és nem húzza le se mások véleménye, se az, hogy mindenkinél magasabb. Hidd el, sok ember van, aki ha meglát, inkább pozitív értelemben észrevétlenül csodál meg. Ha találkoznánk, ilyen lennék én is! :D
Legyél Magadra büszke, nézd az adottságod előnyeit, ne a hátrányait! 192 centi vagyok, de többször láttam már a metrón nem csak nálam magasabb férfiakat, hanem nőket is, nem vagy egyedül! :)
Ha ezen a lelki folyamaton átmész, a fejedben átállítod az önértékelésedet, lesz önbizalmad, boldog leszel! Hidd el, tudom, mennyire nehéz folyamat ez mentálisan, kell pozitív emberek támogatása, ösztönzése, de sikerülni fog. És Te leszel a legbüszkébb és legboldogabb 190 centi magas nő. :)
válasza:Ismerősöm kislánya 192 cm, és sorra nyeri csapatával a kosárlabda-bajnokságokat. Az anyukája is 186 cm volt, és úgy járkált, mint egy királynő. Nagyon népszerű ember volt, állandóan bókoltak neki a férfiak. A kislány meg szőke. Az biztos, hogy feltűnő jelenségek. Használd ki a pozitívumokat.
Annak idején átéltem én is hasonlókat, a 70-es években 172 centimmel kifejezetten magasnak számítottam, kényelmetlenül éreztem magam. Aztán lett egy magas, jóképű férjem, én pedig elfogadtam a magasságomat. Ma meg már egyre magasabbak az emberek, lassan a magasságom már bőven átlagos lesz. Akkoriban egy 180 centis lány kirívóan magasnak számított, ma már egyre többet látok.
válasza:Köszönöm a válaszokat!
19: Apám 188 centi, anya 182. A férfi nagyszülők is 185 fölött vannak. Genetikai "balszerencse".
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!