Miért fáj az sok embernek, ha valaki utálja a gyerekeket?

Én se szeretem a gyerekeket. A hideg futkos a hátamon tőlük, sőt mondhatni félek tőlük. Viszont nem tudom nem kifejezni, titokban tartani, hogy nem szeretem őket.

Valaki mindig szóba hozza, hogy majd szeretnék-e, mikor lesz. Most nem mondhatom azt, hogy majd lesz, mert az hazugság, idővel feltűnik, hogy nincs és akkor miért nincs. Ha meg megmondom, hogy nem szeretem őket akkor rögtön jön valami idióta, aki megmagyarázza, hogy én is voltam kicsi, én alólam is szedték a szrt, igazán bevállalhatnám én is, majd megnő az a gyerek és stb. Brr... Na ezeket a csökkentett értelmi képességekkel megáldott embereket utálom, gyűlölöm. A gyerekeket simán nem szeretem, rosszul viselem, ha öt méteres körzetemben vannak.

Ti, akik utáljátok a gyerekeket....mennyire emlékeztek vissza a saját gyerekkorotokra?

Milyen trauma ért esetleg titeket más felnőttek felől? Emlékeztek negatív megnyilvánulásokra magatokkal kapcsolatban felnőttektől? Hogyan éltétek meg ha volt ilyen és emlékeztek is még rá?

#23 nincs jelentős rossz gyerekkori traumám. Nehezen viselem a helyzeteket, amikor nem találok kous hangot egy másik élőlénnyel/emberrel. Kisgyerekek ebbe a csoportba tartoznak. Kellemetlen, mert nem tudom mit mondjak, ha hozzámszólnak, vagy egyáltalán mit csináljak velük ha közelednek. Ráadásul tartok tőle, hogy mivel kicsi ezért érzékeny és rosszat mondok.

Az utóbbit leszámítva az összes többi dolog jelen van nálam az összes olyan embernél is, akikkel nagyon nincs meg a közös hang. Az a kellemetlen érzés, amitől feláll a szőr a hátamon. Ez nem csak gyerekekkel van nekem, néhány felnőttel is, de jellemzően csak a gyerekeknél érzem ezt.

Én ugyanígy vagyok, csak a kutyákkal. Nem utálom a kutyákat, hanem nem szeretem őket, nem tudok velük azonosulni, de soha nem tudnék egyet sem bántani. Mindig le vagyok nézve, hogy ha kutyás témával kapcsolatban kérdeznek és a párom konkrétan számon is kért, hogy én miért nem szeretem a kutyáját.. hát, sorry :) Van aki a gyerekeket nem szereti, van aki a macskákat, pókokat és még sorolhatnám. Nem tudom, hogy miért kéne nekem szeretnem a kutyáját pl, mert az övé? Vagy?

A gyerekeseknél is meg van ez, hogy szinte elvárják, hogy ess hasra az ő gyönyörű, csodálatos, okos, intelligens gyerekétől, ahogyan a kutyások is mindig ezt csinálják, milyen szép, milyen okos, csodálatos, ugyeeeee? Szóval soha nem fogom megérteni, hogy attól, hogy valakinek szép és okos, attól miért kéne, hogy nekem is az legyen? Szerintem a világ legnagyobb hülyesége, amikor valakitől ki akarod erőltetni a szeretetet olyan "élőlény" irányába, akit amúgy nem kedvel. Én sem nézem le, meg cseszegetem, mert ő meg éppen szereti azt a gyereket, kutyát, macskát stb..

Szóval nem tudom, hogy miért fáj. :)