Mit gondoltok azokról az emberekről, akik nem tudnak köszönni, illetve elköszönni?

#22:

Pontosan. Ha 20 évig nem jelentett annyit, hogy bármi módon felvetted volna vele a kapcsolatot, miért pont 20 év távlatából akarnád ezt megtenni? Valamint ő is elgondolkodna ezen.

#24

Mivel az ember folyamatosan új ismerősöket vesz fel, em lehed egy idő után minden ismertséget aktívan tartani.

Van 100-200 komolyabb ismerősöm például, de legyen csak 50.

Hogy tartanád számon azt hogy aktívan tartsd a kapcsolatot minddel?

#25:

A gyerekkori barátság, ha megszakad, onnantól már nem barátság. Magyarul egy teljesen idegen ember, akiről semmit sem tudok. Az évek alatt rengeteget változik az ember, érettebb lesz a gondolkodása. Ami a világnézete vagy személyisége volt akkor, az már nagy mértékben módosult. Miért akarnék egy idegen emberrel beszélgetni és miről? De a másik oldalról is pontosan ugyanezt a helyzet, ugyanezt gondolja a másik fél is. A tanárokkal helyzet kérdése. Ha meglátok egy tanárt, aki tanított, akkor általában köszönni szoktam ha egyenesen szembe jön velem, de a járda másik oldalára nem fogok átkiabálni. De volt olyan, hogy több alkalommal sem köszöntek vissza az általános iskolás tanáraim, onnantól nem erőltettem.

#26:

Miért és honnan lenne 100-200 ismerősöm? Meg akit csak látásból ismerek, annak alapból nem köszönök, attól hogy látom néha, még fogalmam sincs ki ő, vagy ha igen, akkor sem indokolja semmi, csak ha én vagy ő akarunk egymástól bármit is. Ha pedig annyira brutál sok ismerősöm lenne hirtelen, mint amit leírtál, és emiatt megszakadna egyesekkel a kapcsolat, akkor ők is idegenné válnak, tehát nincs miért eljátszani, hogy mennyire nagy öri barik vagyunk.