Ha egy halálos beteg ember az irreális jövőbeli terveiről beszél, nem álságos udvariasan mosolyogva ráhagyni?

Miért, mit csináljon? Sírjon egész nap?

Lehet neki ezek a vágyálmok többet jelentenek, mint gondolnád. Ezek tartják életben és ezekbe kapaszkodik a legsötétebb pillanataiban. Nem hazudik, hanem remél és nyugtatja magát. Neked ez miért fáj?

#12

Áruld el, miért bánt ez téged? Akármennyire ideje maradt hátra, ez az ő élete, hadd élje úgy, ahogy szeretné anélkül, hogy még ilyenkor is csak elítélik.

Nem álságos, mert nem ártasz neki vele, ő sem árt sem magának se senki másnak vele. Álmodozik vagy hárít vagy jobban esik neki ez, mintha sírva várná a halált. Ha elég jó kapcsolatban vagy vele, akkor azért jobb lenne, ha látogatnád továbbra is, mert hát gondold el, fordított helyzetben neked sem esne jól, ha a barátaid az utolsó hetekben, hónapokban elfordulnának tőled, miközben még csak nem is akar kihasználni téged meg nem is utálatos vagy valami, egyszerűen csak annyi a "bűne", hogy nem akar fiatalon meghalni.

Nekem is volt ilyen ismerősöm, nem közeli, úgyhogy ritkán találkoztunk, de én is ráhagytam.

Már ketten írták, hogy "sírjon egész nap"?

Tényleg úgy gondoljátok, csak ez a két lehetőség van: álmodozni vagy zokogni?

Méltóságteljesen is le lehet zárni egy életet (gondolom), elbúcsúzni, elrendezni amit el akar/kell.

Emlékszem egy lányra a nőgyógyászati onkológián. Hallgattuk az álmait. tudtuk...nem szóltunk. Talán mégis túléli. Nem élte. Van jogunk elvenni a mások álmait? Ha elveszed, mit adsz cserébe?

Az Ő harca, és ki hogy vivja a harcát, hiszen nagyon nehéz az út a halálig.