Ez a fajta gondolkodásmód mennyire torz? (Fogalmam sincs mért lettem ilyen, ja és hosszú lett :D)
Nem tudom, hogy magyarázzam el, nem bonyolult, csak rossz fogalamzó vagyok.
Valami olyasmi, hogy tudom, hogy valami miért helytelen, és logikusnak is látom, de érzelmileg valahogy nem érzem. Mondok egy példát, nem tudom ti mit éreztek, amikor mondjuk egy gyilkosra gondoltok. Mert én bennem ilyenkor annyi történik, hogy az adott illető nem tartotta be a társadalom szabályait. De nem érzem rossznak a tettét. Azt tudom, hogy amit tett nem elfogadott, és értem, hogy miért, de nem érzelmi alapon. Mintha elvesztettem volna a jó/rossz érzetem.
Valószínűleg azért van, mert eléggé tárgyszerűen látom az emberi létet. Nem csak másokra gondolok, hanem magamra is. Az egész életet egy információhalmahként fogom fel. Mintha egy külső szemlélő lennék, mintha egy olyan versenyt néznél, ahol nem szurkolsz senkinek. Vannak érzelmeim, de nem meg, hanem átélem őket. Ha például szomorú vagyok, akkor úgy élem meg, hogy az xy húshalmaz, aki pont én vagyok, éppen szomorú, információ tárolva. De a szomorúság nem tudatosul úgy, mint szenvedés. Csak egy érzelem, ami éppen megtörténik bennem. Valami ilyesmi. Kicsit talán viccesen hangzik, de erről van szó. Szóval magamat is tárgyszerűen kezelem, sőt valószínűleg azért látok másokat is hasonlóan, mert magam így látom.
Remélem értitek, hogy mire gondolok. Talán nem fogom fel a létezését, az emberi létet, vagy nem tudom. De valahogy félig mindig egy külső szemlélő vagyok, és nem értem meg rendesen az intenzív érzelmek, és az emberi ösztön fogalmát, pedig én is ezek alapján működök.
válasza:Egyáltalán nem fogalmazol rosszul! Nagyon szívesen elolvasnék egy könyvet, ami azzal kezdődik, hogy a főszereplő ekképp elemzi saját magát (:
Ami pedig azt illeti, hogy nem éled meg eléggé a szomorúságot, nem lehet, hogy attól van, hogy nem történt eléggé rossz dolog ahhoz, hogy kiváltsa nálad ezt az érzést? Hogy mivel annyira realisztikusan látod a világot, rájössz, hogy ami történt nem is olyan nagy tragédia? És mivel tudod, hogy más a helyedben szomorú lenne, tudatosítod magadban, hogy szomorú vagy. (de ez lehet hülyeség, nem tudom, mik történtek veled, amik hatására szomorú lettél)
Ami azt a részét illeti, hogy nem érzed, hogy egy gyilkos rossz dolgot követ el, az tényleg kissé fura. De lehet rá egy olyan magyarázat, hogy mivel még nem kerültél sehogyan kapcsolatba egy gyilkossággal, nem tudod átérezni a dolgot. Így az egész csak olyan távoli dolognak tűnik, ami csak könyvekben ill. filmekben történik meg.
Nem tudom, mennyire van értelme azoknak, amiket írtam :/
De úgy összességében nagyon érdekes a gondolkodásmódod
Mintha egy scifiben egy robot, aminek nincsenek érzelmei, de azért próbálták beprogramozni neki, írná le, hogyan gondolkodik.
Köszönöm a válaszokat.
#11 ezt én is megfigyeltem
#12 az, hogy mivel realisztikusan látom, és rájövök, hogy nem nagy tragédia, ez valamennyire igaz lehet. Amúgy magát a szomorúságot meg tudom élni, rendesen, csak az nem társul már hozzá, hogy egy negatív érzés, és nem is tudom megérteni, hogy az emberek miért tartják annak. Ezt jelenti, hogy nem tudom megélni.
Valóban nem kerültem még kapcsolatba gyilkosággal, és bár most azt mondanám, hogy ha a közelemben, vagy akár velem történne, akkor se érteném meg rendesen, tehát ez csak egy tipp, hiszen nem tudhatom biztosan, mit éreznék egy olyan szituációban, amit még nem éltem át.
Olyan érdekes, ahogy az emberi természet/ösztön, hívjuk, ahogy akarjuk, szóval ahogy ezek meghatározzák, hogy mi a jó és mi a rossz, és olyan érdekes, hogy amíg egyesek számára elképzelhetetlen, hogy a bánat hogy nem lehet rossz érzés, addig én alig tudom eldönteni, hogy mi a különbség a kellemes és a negatív érzelmek között. (Persze tudom mikre mondjuk, hogy negatívak.) Szóval ez elég érdekes, és közben ironikus is, hiszen itt tartom a hegyi beszédet, arról, hogy úgy érzem, hogy helyenként eltérő a gondolkodásom az emberi gondolkodástól, de közben az egész jellemem áthatja az elemzés és a kíváncsiság, amik meg teljesen alap emberi tulajdonságok. Mindenkiben megvan, hogy melyik ösztönök a dominánsak, és míg van akiben azok az érzelmek töltik be ezt a szerepet, amikről eddig szó volt, addig bennem az elemzési vágy dominál és elnyom minden mást.
Úgy tűnik kicsit elkalandoztam. 😅
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!