Ez a fajta gondolkodásmód mennyire torz? (Fogalmam sincs mért lettem ilyen, ja és hosszú lett :D)

Nem tudom, hogy magyarázzam el, nem bonyolult, csak rossz fogalamzó vagyok.

Valami olyasmi, hogy tudom, hogy valami miért helytelen, és logikusnak is látom, de érzelmileg valahogy nem érzem. Mondok egy példát, nem tudom ti mit éreztek, amikor mondjuk egy gyilkosra gondoltok. Mert én bennem ilyenkor annyi történik, hogy az adott illető nem tartotta be a társadalom szabályait. De nem érzem rossznak a tettét. Azt tudom, hogy amit tett nem elfogadott, és értem, hogy miért, de nem érzelmi alapon. Mintha elvesztettem volna a jó/rossz érzetem.

Valószínűleg azért van, mert eléggé tárgyszerűen látom az emberi létet. Nem csak másokra gondolok, hanem magamra is. Az egész életet egy információhalmahként fogom fel. Mintha egy külső szemlélő lennék, mintha egy olyan versenyt néznél, ahol nem szurkolsz senkinek. Vannak érzelmeim, de nem meg, hanem átélem őket. Ha például szomorú vagyok, akkor úgy élem meg, hogy az xy húshalmaz, aki pont én vagyok, éppen szomorú, információ tárolva. De a szomorúság nem tudatosul úgy, mint szenvedés. Csak egy érzelem, ami éppen megtörténik bennem. Valami ilyesmi. Kicsit talán viccesen hangzik, de erről van szó. Szóval magamat is tárgyszerűen kezelem, sőt valószínűleg azért látok másokat is hasonlóan, mert magam így látom.

Remélem értitek, hogy mire gondolok. Talán nem fogom fel a létezését, az emberi létet, vagy nem tudom. De valahogy félig mindig egy külső szemlélő vagyok, és nem értem meg rendesen az intenzív érzelmek, és az emberi ösztön fogalmát, pedig én is ezek alapján működök.