Azt hiszem az emberek nem akarják elhinni, hogy úgy érzek, ahogy. Hogyan viszonyuljak ehhez? (Többi lent)

Nem egy konkrét érzésről van szó. Amikor beszélek arról, hogy hogyan gondolkodom, hogyan érzek az adott dologról, akkor sokszor nem hisznek nekem. És nem azt hiszik, hogy hazudok nekik, hanem azt, hogy önmagamnak hazudok. "Biztos nem így érzel, csak még te magad se látod, hogy valójában hogy érzel." És társai a válaszok. Kezdetben ez egy két érzelem volt csak, egy két gondolatmenet. Viszont lassan úgy érzem, hogy az egész személyiségemhez így viszonyulnak. Olyanokat mondanak, hogy nem ilyen vagyok igazából, és, hogy nincs önismeretem, ezért nem látom meg a valódi énem. Hogy a saját személyiségem nagy része az önhazugságaim összeségge. Nem tudom ehhez én most hogy viszonyuljak. Persze ha megkérdezem, hogy mi az igazi énem, akkor nem tudják, mert nem az a helyzet, hogy másnak látnak a viselkedésem alapján pl, mint amilyennek érzem magam. Hasonlónak látnak, csak ezt nem tudják elhinni. Azt mondjuk nem értem, hogy ez miért nem lehet az igazi énem. Már nagyon sokszor belegondoltam, hogy hazudok e önmagamnak. Mert ha sokan mondanak valamit, ami nem egyezik azzal, amit te hiszel, akkor autómatikusan elgondolkodsz rajta, hogy lehet neked nincs igazad. De nem látom, akármennyire is keresem, nem látom, hogy hazudnék önmagamnak. Azt meg, hogy van önismeretem, azt meg tényleg nem hiszik el. Mert ez csak az önismeret illúziója, mert ha tényleg lenne, akkor belátnám, hogy hazudok magamnak. Szóval nem igazán tudom hogyan viszonyuljak ehhez? Ti mit csináltok? Próbáljam tovább magyarázni, azt, hogy márpedig én tényleg ilyen vagyok, vagy csak azt mondjam, hogy igazad van, hazudok önmagamnak, csak azért hogy igazat adjak nekik, mert meggyőzni nem bírom őket? Ráhagyjam ezt másokra? Vagy mi legyen?

Én tudom, hogy tényleg lehet, hogy nincs igazam, de már nagyon sokszor belegondoltam, és nem látom a hazugságot. Lehet, hogy egyszer régen hazudtam magamnak. Hogy az érzelemvilágomat kezdetben hazugságok alakították, de ez nem számít, még ha így is volt (bár nem emlékszem, nem tudom így volt e), akkor is a hazugság már igazsággá vált. Jelen pillanatban nem hazudok magamnak.

Ez az egész dolog csak azért foglalkoztat, mert, hogy nem hisznek nekem annak következménye az, hogy egy hamis kép alakul ki rólam bennük, és szerintem rohadtul más embernek látnak...