Melyik évszakban tartjátok a legijesztőbbnek, legnyomasztóbbnak az éjszakai erdőt?

Pár éve egy hirtelen jött ötlet alapján úgy döntöttem, bemerészkedem az erőbe sötétedés után. 10 méter után tudatosult bennem, hogy vaksötét van, így aztán visszafordultam. (Nem tudom, mire számítottam...) :)

Szóval tökmindegy, melyik évszak, sötétben soha! Persze, egy 3-4 fős társaságban, lámpákkal felszerelkezve jó buli lenne.

Összességében egyiktől sem félek.

Viszont a vaddisznókat és párzási időben a nagyvadakat jobb kerülni.

Csergezán kilátó környékén, Telki felé például akárhányszor voltunk estefelé, sötétedés után, mindig volt vaddisznó. 2-3-4 fővel igazából semmi nem para, vagy mondjuk esti teljesítménytúra során sem.

Egyedül nem szívesen megyek, ami nem jelenti azt, hogy soha.

Összességében nálunk azért nagy para nincs, elég sokan szoktak bivakolni, sátrazni, nappal tele az erdő emberekkel.

Legparább az volt, mikor alapból sötétedett és még viharos eső is elkapott.

Erdőben voltam, elég sötét, eső szakad, zizegtek a levelek és csak telefonnal világítottam. Az nagy segítség, hogy volt navigációm, azt néztem és leginkább csak igyekeztem higgadt maradni.

Viszont para mikor igazából se nem látsz, se nem hallasz, elveszted az érzékelésed cserébe még fel is vagy spanolva mert minden "zizeg" :D

Ott helyben nem is éltem meg nagyon paraként, mert "lekapcsolt" bennem a félelem. De volt, hogy 1-2 álmomban vissza tért és úgy riadtam fel, konstatálva, hogy ez azért elég félelmetes volt.

Számomra a téli erdő a legnyomasztóbb.

Bennem az az emlék maradt meg amikor egy téli túra alkalmával rosszul mértem fel az időt és besötétedett mielőtt kiértem volna az erdőből. Csak 17 voltam, nem volt okostelefonom, csak ilyen régi tégla amit órának használtam, nem volt térképem vagy lámpám, nem volt pénzem sem túrafelszerelésre csak kikapcsolódásként túrázgattam, mindig menet közben kitaláltam merre megyek és emlékezetből ugyanazon az úton mentem vissza.

Általában elég jó tempóban haladtam, de tükörjég volt a legtöbb úton így nehéz volt számolni hogy ez most mennyi idő is lesz, a nap is fél órával előbb lement mint azt gondoltam tehát visszafelé már érzékeltem hogy ezt igencsak elszúrtam. Még félúton sem voltam de olyan sötét lett hogy nem tudtam azonosítani a tájat, az útjelzést sem hogy milyen színű ha egyáltalán megtaláltam. Hideg is volt, vagy 6-7 órája kint voltam, és kezdtem átfagyni hiába mozogtam és voltam beöltözve. Ötletem sem volt hol vagyok már, feladtam hogy az eredeti úton jutok vissza, mondom tök mindegy úgysem tudom merre megyek itt van jobbra ez a meredek út felfelé akkor elindulok ezen. Egyik legokosabb húzásom volt, mert kb. 10-20 perc után kiértem egy tisztásra ahol megláttam nem is olyan távol a kivilágított autóút fényeit. Azon bevonultam Budapestre, még egy órába telt mire a legközelebbi tömegközlekedési eszközt elértem. Addigra úgy átfagytam hogy már nem éreztem hogy fázik, amikor felszálltam a meleg villamosra kezdtem el kontrollálhatatlanul vacogni, annyira hogy már megijedtem :D

Közben meglepően higgadt voltam, bár valószínűleg az is segített hogy elég hamar kikeveredtem a helyzetből. Azért nyomasztó volt, de inkább azon szenvedtem hogy fázom és fáradt vagyok. Nem volt egy extrém táv, korábban is mentem annyit csak a jég miatt olyan hülye lépésekkel kellett járni, hogy sokkal fárasztóbb volt, és kicsinálta a lábamat. Soha nem esett olyan jól leülni egy villamoson mint akkor. Utólag realizálódott bennem hogy ebből nagyobb gáz is lehetett volna.

Semmikor, szeretem az erdőt, és később ott tervezek lakni egy rönkházban :)

De ha látnád a környéket ahol lakom, huh... itt nem kell "kijárási tilalom", anélkül is mindenki otthon 2x zárja az ajtót...