Lehet jó vége annak, hogy ennyire önzővé, önközpontúvá, öncélra-törővé vagyunk szocializálva?

Mely történelmi korszakban volt ez másképp?

Olvasni én is tudok, de ha válaszolnál a kérdésemre, akkor a Te kérdésed is meg lenne válaszolva.

Helyzettől függ. Szerintem fontos megtanítani a gyereknek hogy mindig próbáljon meg segíteni, egymást elfogadni, ne legyen irigy stb. Viszont én meg fogom tanítani neki hogy az élet nem mindig felhőtlen, meg kell tanulnia egyedül is elbánni a problémákra, mivel nem mindig lesz ott valaki (igaz pont azért, amit előbb leírtál)

Abban a világban, ahol ez az elvárt nem hátrányos

Miért, te kinek a javát szeretnéd? Tudod, neked minél jobb, anyagilag, társadalmilag, bárhogy, annál inkább tudod segíteni a családodat, a gyerekedet, testvéredet, szüleidet, akiknek nyilván szeretnéd hogy jó legyen. Amúgy meg akkor, ha a társadalom legalján állóknak is normális és emberhez méltó, élvezhető élete lesz, mert addig mindenki el akarja majd azt kerülni, hogy mindenki lekörözze őt.

Az én önzésem annyiból áll, hogy azt szeretem, ha körülöttem jól élnek az emberek. Ezért elég sokat teszek.

Az önzés az alapállapot. Az önzetlen viselkedés önző annyiban, hogy a személynek az okoz örömet, hogy önzetlen lehet.