A gyerekhangok tolerálása megszokás kérdése?

Kisgyerek koromtól kezdve megszoktam más kisgyerekek hangját. Az utca tele volt a kortársaimmal. Később a nálunk kisebbek ugyanúgy ott játszottak, ahol mi játszottunk. Mindig volt labda pattogás, kacarászás, sikongatás az ablakom alatt. Úgy tudtam olvasni mellettük a Harry Pottert, mintha síri csend lenne. Sőt, az volt gyanús ha valóban elhallgattak kint a gyerekek, mert azt jelentette, hogy késő délután van már, én meg egész nap olvastam. Felnőttként panelban kezdtem lakást bérelni. A szomszédnak két ovis lánya volt. Ha a fürödtek, akkor hallottam ahogy pancsolnak, játszanak. Néha az is átjött, ha mesét néztek. Némelyiket fel is ismertem. Valahol tömbben volt egy kisbaba is, sokszor hallottam a hangját. De legtöbbször sem a lányokat, sem a babát nem fogtam fel tudatosan.

A fent leírtak miatt gondolom úgy, hogy egyszerűen megszoktam. Viszont nem tudom elképzelni, hogy létezik olyan hely az országban, ahol az ember nem szokik hozzá a gyerekhangokhoz. Mégis úgy látom, a legtöbben nem bírják. Mégsem a megszokáson múlna?