Milyen helyzetekben idegesít a dícséret?

Amikor szarkazmusként használják mert elb..sztam valamit xd

Amikor úgy érzem, hogy aránytalan, vagy egyáltalán nem szolgáltam rá, olyankor kellemetlenül érzem magam.

Vagy pl. amikor érzem, hogy csak azért mondja, mert be akar vágódni nálam, és utána rögtön fog kérni tőlem egy szívességet.

Gyakorlatilag mindig. Azt hiszem tudom reálisan értékelni a saját teljesítményem.

Kb. mindig, mert tudom, hogy hazugság. De mondok egy példát, az angoltanárom nem bír engem, mert ugyan a nyelvtant értem, de semmiről nincs véleményem. Olyan vagyok, hogy 2 mondatban elmondok valamit, aztán ossza be magának, nem tudok részletekbe belemenni, ha nem érdekel a téma. Pár osztálytársam (akik nem ugyanahhoz az angoltanárhoz járnak, tehát nem hallják, mi van ott) egyfolytában azzal jönnek, hogy én vagyok ott a legjobb, és tudnék beszélni, csak nem akarok, stb. Nyilván azért mondják, hogy mondjanak valamit, még meg is értem, hiába hülyeség. De más esetekben sem hiszek soha dicséreteknek, mert én tudom az igazat, hogy egy életképtelen szardarab vagyok, és nem érdemlem meg.

Mindig.

Amikor nincs arányban a dícséret mértéke a befektetett munkával.

Amikor házimunkát végzek, pl. vasalok, söprök, teregetek, stb... vagy valami olyat csinálok, amit bárki meg tud csinálni. Azokat nem azért csinálom, hogy dicséretet várjak érte. Viszont dicséretnél (bármikor) már csak azzal ki lehet verni nálam a biztosítékot, ha valaki úgy fogalmaz, hogy "ügyeske vagy". Ettől az "ügyeske" szótól felmegy bennem a pumpa :D

Engem mindig.