Mi miatt okolod magad évek óta?

A h*e döntéseim miatt. Nem szerelmi vonatkoztatásban, de ennek a számnak a refrénje mintha rólam szólna (F):

https://www.youtube.com/watch?v=DSsGVc3Kpms

Azért, mert 9 évesen felmásztam egy fél méter magasan levő rúdra, és hülyéskedtem rajta edzés előtt.

Lecsúsztam, súlyos agyrázkódást szenvedtem, és mellékhatásaként epilepsziás lettem.

Bár értelmi fogyatékos, nyálzó hülye is lehettem volna, ettől még sosem leszek újra egészséges. Örökké szednem kell a gyógyszert, és örökké titkolóznom kell majd erről, mert én bizony szégyellem.

Egyetlenegy vigaszom van, mégpedig hogy a gyógyszeremmel 100% tünetmentes vagyok, és nincsenek mellékhatások sem, magánorvosom pedig nagyon korrekt. Az EEG leletem tökéletes a gyógyszerrel. Ja, és nem vagyok érzékeny a "villódzásra" (stroboszkóp, sokat teszteltek vele), vagyis ilyen szempontból is tűrhetőbb a betegség.

Ezt a baklövést viszont sosem felejtem el magamnak. Sok tehetségem van, amit a betegség miatt sosem fogok tudni kihasználni. Nagyon sokat kellett pszichológushoz járnom, hogy egyáltalán valamennyire pozitívan tudjak gondolkodni erről (pl hogy a balesetem miatt meghalhattam volna), és tizensok év után is, mind a mai napig mindennap eszembe jut, hogy "mi lett volna, ha", hibáztatom magam, néha álmodok is ezzel. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet teljesen kiheverni.

Egy rokonomnak ilyen volt pl. a háború. Azután még 60+ évig minden éjszaka visszaálmodta, sírva, ordítva.

F