Külföldön boldogabbnak éreztem magam?

Világ életemben vonzott az USA, California. 3 évvel ezelött összejött annyi pénz, hogy 3 hónapig ott lakhattam, 1 hónapot turistaként, 2 hónapot szinte helyiként. Akkor voltunk kint amikor felmondtam a munkehelyemen, így volt idönk. Az egyik szállásadónk kiderült hogy erdélyi magyar aki ott él 20 éve és ö ajánlotta fel, hogy a szállásért cserébe intézzem az ügyeit. Szálláskiadással foglalkozik, így szerelni, takarítani, kertészkedni kellett menni a házaihoz. Itthon irodában dolgoztunk így a párom megijedt, hogy életünk végéig takarítók maradnánk, ráadásul engedélyek nélkül, így hazajöttünk inkább. Ott éreztem magam életemben elöször igazán boldognak, én erre a kamu jópofizásra vágytam mindig is, elegem van a magyar búskomorságból meg abból hogy még az ember szomszédai sem köszönnek vissza sokszor, sok ember bunkó.

Sokszor gondolok rá milyen jó lett volna ott maradni. Szerintetek van értelme a barátnöm akarata ellenére megpróbálni kijutni? Sokkal boldogabb voltam karbantartó-takarítóként diplomásként, mint itthon irodistaként. Az se érdekelt hogy rosszabbul éltem ott mert úgy éreztem ott nincs ez a nagy megfelelési kényszer mint itthon. Tisztességes embernek kezeltek. Amikor itthon jártam füvetnyírni gyerekként, egy csicska rabszolgának kezeltek. Párom is volt takarítónö ausztriában, ott egy senkinek kezelték, egy nem létezö embernek. USA-ban tisztelettel kezeltek, mert ott nem szégyen a munka. Pl egyik munkatársamat elbocsátották, futárnak kellett állnia. Most mesélte milyen jó ez a maszkhordás, mert nem ismerik fel az ismerösei, volt ügyfelei ha csomagot visz nekik. Mert mit szólnának? Szégyelli!