A nagyon kis mell tényleg elvesz egy nő vonzerejéből.? Mert rengetegen panaszkodnak erre, de én pont az ellenkezőjét tapasztalom ?

Elhiheted, nem számít.

Illetve valamennyit számít egy hölgy megjelenésében a keblek mérete, de nem úgy, hogy minél nagyobb, annál nőiesebb, ahogy a bulvármédia sugallja. Van egy optimumpont a függvényen. :) És a testalkattól is függ, mekkora mellekkel érezzük az illető nőt harmonikusnak: egy soványabb hölgy kis mellekkel, egy teltebb nagyobbakkal arányos testalkatú - mivel a mell nagy része is zsírszövet. Kis része pedig tejmirigy, és a kettő mennyisége közt nincs szoros összefüggés. És ha gyermeked lesz, tejmirigy-állományod még fejlődni is fog várandósságod alatt. Egészségesen fogod tudni táplálni gyermekeidet, ha nem lesz valami orvosi baj, de az nem a mellméretedtől lenne. Egy sovány, egyben "laposabb" hölgy éppen úgy nőies, mint aki molett vagy aki atlétikus. A lélek kisugárzása mindennél fontosabb. A test arányai szintén, és ha arányos vagy, lehetsz teltebb vagy vékonyabb, mindenképp Nő leszel, akit szépnek látnak és szeretnek, külső-belső értékeiért.

2-es vagyok, szeretném még hozzátenni, olyan nőt én még nem láttam saját ismeretségi környezetemben, akinél a mellei - természet adta adottságként - ne álltak volna összhangban egyébkénti testalkatával. Ezt egyébként soha nem mérem fel egzaktul :), nem is figyelek rá tudatosan, de azért így most meggondolva, mindenképp feltűnne, ha valamerre kilógna az "arany középútból".

Amit a divatvilág nagy része sulykol a fiatalokba, az egy mesterségesen gerjesztett álvilág, nem is tudom, mi célból. Sok "megcsinált" celeben látszik, hogy elégedetlen magával, aztán vannak, akik idegen tollakkal akarnak "ékeskedni", pontosabban szerintem nem is ők, hanem menedzsereik (futtatóik), aztán a celeben az látszik, hogy végképp elégedetlen magával, és valószínűleg legbelül szomorú is.

Az az eset, ha egy fiatal nőnek esetleg kissé laposabb a melle, mint általános alkata alapján várható lenne, az szerintem a gyermekiességet, a naivitást is szimbolizálja tudatunk alatt, hogy ő még egy kis fiatal női lény, akinek még előtte áll az élet. Lehet, hogy a vadvilágban ez még annak a jele volt a férfi számára, hogy ő még túl gyerek, de ha mi tudjuk, hogy már nem az, akkor ez a külső megjelenési tulajdonsága talán még inkább kedvessé teszi, mint aki fiatal, törékeny, védelmet igénylő. Ez picit vicces, mert úgy hangzik, mintha a férfiak burkolt pedofilok lennének, holott kimutatta a tudomány, hogy a férfi a nőben mindenképp egy gyermeknek megmaradt emberi lényt vél meglátni, akkor is, ha egy valóban gyereklányra tényleg ösztönből sem tudna szerelmesen rátekinteni.

Sosem volt B-nél nagyobb mellem és ezzel is úgy voltam, hogy csak azért fogytam le, hogy kisebb legyen. Undorítónak tartom azokat a hatalmas zsírömlenyeket, magamon sem tetszett, ahogy folyik meg lötyög ide-oda, főleg sport közben.

Sosem volt gondom azzal, hogy tetsszek annak, akinek akarok tetszeni. Sokszor annak is, akinek nem akarok.

Szerintem ez a nagy csöcs mánia pont olyan, mint a férfiak agymenése arról, hogy a nagy fsz a legjobb... Dehogy jó, kényelmetlen, fájdalmas, szar az egész.

Szerintem mostanában valahogy egyre kevesebb figyelem fordul a mellekre, inkább a fenék az, ami a legtöbb férfit érdekli.

Én imádom a kis melleket magamon is és más lányokon is. Főleg ha egy lánynak nagyon szép arca van és mellé hozzá kis pici cicijei, az nagyon aranyos szerintem.

L

Szerintem ez a vonzerő dolog a kisugárzáson múlik. Én pl régen nem szerettem magam általános iskola felsőben, mert kövér voltam, és elhitették velem a gúnyolódók, hogy csúnya vagyok én meg határozott kiállás és önbizalom nélkül el is hittem. Azóta nem sokminden változott a külsőmön, csak négy évvel idősebb lettem, meg befestettem a hajam. (Bár az utóbbi általános végén is megvolt, az önbizalmam nem lett jobb tőle.) És azóta csak nézek, hogy hogy bírtam utálni ezt a fejet, mi bajom volt az orrommal. Pedig az arcom nem sokat változott, régen azt hittem rá, hogy csúnya, most meg mégis meg vagyok győződve róla, hogy tök szép. Az alkatomat is utáltam anno, azóta ha tükörbe nézek elégedett vagyok vele, mert senki nem gúnyolódik rajta, senki nem hiteti el, hogy nem jó. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy bár elégedett vagyok ránézésre, azért dolgozom a fogyáson, igaz csak egészségügyi szempontok miatt. (Na meg mert ha nem érné össze a combom, akkor könnyen találnék rövidnadrágot, mert nem kéne azt figyelni, hogy a két lábam ki fogja dörzsölni egymást.)

És tök durva, mert mióta pozitívabb vagyok magammal kapcsolatban olyan személyeknek is bejövök, akik anno beszólogattak. Ezzel amúgy csak azt akarom mondani, hogy szerintem a mellméret sem mérvadó. Tehát ha valaki nem szélsőséges eset valamiben, hanem minimum átlagos akkor tényleg csak a kisugárzás az, amin el tud menni a dolog. Nyilván, ha valaki úgymond átlag alatti, nem szeretem ezt a kifejezést, azon is sokat dob ha van önbizalma. Egyszerűen jobban felfigyel mindenki a pozitív kisugárzású emberekere, mintsem azokra akik csak meghúzódnak valahol a sarokban. Az önbizalmon pedig sokat dob, ha úgy nézel a tükörbe, hogy tetszel magadnak. Az előnyös öltözködés is sokat segít pl. Kis és nagy mellekkel is lehet úgy öltözni, hogy az jól nézzen ki. (És most nem feltétlen a túl mély dekoltázsra kell gondolni)