30 eves korodra miket ertel elaz eletben?

Egy férjem van, mindketten elveszítettük a szüleinket 25 éves korunkra. Én semmit sem örököltem, a férjem adósságokat, mert nem volt mellette senki, aki elmondja, hogy nem éri meg egy Borsodi faluban lévő lepukkant házért, amit többen örököltek.

Nekem van 2 diplomám, amik mellett végig dolgoztam, a férjem 18 éves korától dolgozik, jó szakmája van. Albérletben lakunk, felvettem egy hitelt a férjem tartozásainak rendezésére, hogy lekerülhessen a khr listáról.

Tavaly decemberben volt az első alkalom, hogy a hónap végén maradt plusz pénzünk. Most 350.000 Ft van a számlánkon.

Nem nagyon sikerült 0-ra sem eljutni. Nem látunk esélyt saját otthonra és felelőtlen lenne így családot alapítani. Van egy kutyánk és dolgozunk. KB ennyi.

Egyik oldalról semmit, másik oldalról sok mindent.

Elcsesztem az egyetemi éveimet, nem tanultam, nem diplomáztam le, ott hagytam. Menekültem a családi közegből, alkoholista terrorból. Volt diákhitelem, nem volt se jogsi, se kocsi, se megtakarítás. Még egy normális telefonom sem. Szobát béreltem és örültem, hogy "vagyok".

Ehhez képest most 15+ millió megtakarításom. Relatív jó munkám amit szeretek. Céges kocsi, jogsi.

Igazából leszámítva, hogy semmi nem az enyém, mindenem megvan és önálló életet élek, egyelőre albérletben.

Egyik oldalról elégedett vagyok, hiszen kényelmesen élek, másik oldalról meg azt érzem, hogy elértem egy szintet amiből nem tudok tovább lépni. Munkahelyen is megrekedtem egy szinten, egy normális lakás is elérhetetlen, meg úgy minden szempontból egy helyben toporgok.