Mennyire szamit, fontos a penz?

"Es mi van a gyógyíthatatlan betegségekkel? Kinek fizetsz? Meg mi van azokkal a betegekkel akik részt vesznek a kezelésen, de mégse tudta őket megmenteni?"

Az a baj, hogy csak a nagyon végletet hozod fel példának.

Viszont már átlag ember szintjén sem mindegy, hogy elmegy egy jó fogorvoshoz aki 20-30-50 ezrekért, de tökéletes fogakat csinál neki. Vagy elmegy SZTK-ba ahol 10 menthető fogból 6-kot kihúznak a maradék 4-et meg úgy csinálják meg, hogy köszönet nem lesz benne.

Vagy akármilyen betegséged van, nem mindegy, hogy elmehetsz a házi orvosodhoz aki 3x haza küld és letudja, hogy "a korral jár" és ott pusztulsz el mert leszarnak. Vagy van pénzed fizetni a legjobb magán kezeléseket ami kis túlzással a halálból vissza tud hozni.

Ismerek olyat akinek életmentő műtétjei voltak, és milliókat fizetett érte külföldön. Nyilván ez olyan, hogy 10.000-ből 1 akinek van rá pénze. Átlag embernél ha beütne egy iylen akkor vagy eladja a házát, hogy ne dögöljön meg, vagy még azt se tudja és megdöglik.

Nyilván van egy határ, egy szint ami felett mindenki halott. Csak hát nem mindegy kinek hol van.

22, mert a barátom volt és szeretek gondoskodni azokról az emberekről, akik fontosak nekem.

Soha nem kért semmit, önszántamból vittem neki.

Nyilván mindenkinek kell annyi, a hajléktalannak is, hogy legyen mit ennie, mert az létszükséglet. Még ebben a mai embertelen világban is.

Azon felül viszont semmije nem volt és nem is vágyott semmire. Tudod mire vágyott? Beszélgetésre, valami emberi kapcsolatra. Valakire aki nem nézi semmibe, aki ugyanolyan emberi lényként bánik vele mint mindenki mással. Neki ez minden tárgynál többet ért.

(Mellesleg az utcai kutat mindenki használhatja, pont azért mert a víz is létszükséglet, ezért azt biztosítania kell az önkormányzatoknak. Az a kút akkor is fenn van tartva ha a hajléktalan nem használja, nem kifejezetten miatta van ott.)

Boldogít

Van pénzem egészséges élelmiszerekre gyümölcsökre magvakra.

Jó húsárura és fűszerekre.

Így az egészségem is jobb lesz.

Nekem az a legfontosabb.

A pénz a legfontosabb dolgok között van az életben, mert rengeteg minden függ tőle. Kb. a Maslow-piramis alsó két foka, amire elvileg épül az összes többi.

Szóval alapvető szükségleteink kielégítéséhez szükség van rá, ezért a hiánya megviseli és elbizonytalanítja az embert. Ezért a nyugodt élet egyik fontos támasza az anyagi bőség.

Hogy boldogít-e? Egy bizonyos szintig igen, hiszen mint mondtam, támaszt nyújt, és egy szintig segít megvalósítani az álmainkat.

Azonban bizonyos emberek nélküle is tudnak boldogok lenni, bizonyosak pedig még egy vagyon birtokában sem.

23 Oda akartam kilyukadni, hogy a kérdés az volt, mennyire fontos a pénz. Erre leírtad, hogy ismersz egy hajléktalant, aki szerint nem számít a pénz, mert mások jóindulatából kapott ezt-azt ami pénzbe kerül egyébként, meg pénzt is kapott valamennyit az emberektől. Maximálisan pártolom én, hogy segíteni kell a szerencsétlen sorsúakon, de a te hajléktalan barátod is más véleményen lenne, ha valóban sehonnan nem jutott volna még egy kevés pénzhez sem, vagy nem segítettek volna neki mások ezzel-azzal. Attól, hogy ő ennyivel megelégszik, az nem jelenti azt, hogy neki nem fontos a pénz. Neki is az, csak ő beéri nagyon kevéssel és nem maga dolgozik érte, hanem mások adnak neki. Érted miért visszás felhozni ezt a történetet ezalatt a kérdés alatt?

(Egyébként a kaja is létszükséglet, mégis pénzbe kerül. Attól, hogy van aki ingyen kap, még valaki kifizette helyette.)

"Magyarul itt az egesz a vagyak kielégítéséről szól."

Ki lehet forgatni amit mondok. De ilyen alapon minden a vágyak kielégítéséről szól.

Az is, ha megnézel egy filmet, vagy feljössz és írod a kérdéseket, válaszokat gyakorin. Hiszen valahol vágyad, hogy hallasd a hangod.

És nyilván minél több van, annál több minden elérhető és annál inkább rájössz, hogy mennyire kevés pénzed van.

5 éve még örültem, hogy meg tudok venni egy teljesen új és drága csúcs telefont. Most is tudnék iPhone-t venni, csan nem érdekel.

Viszont akkoriban elérhetetlen volt saját lakás, saját autó, így a telefon volt a vágyam.

Nyilván ahogy nőtt a fizetésem, megtakarításom, elérhetővé váltak olyan dolgok, amikről előtte nem is álmodoztam, mert tudtam, hogy elérhetetlenek.

Viszont most lassan elérhető egy kis lakás. Nem jó helyen, nem álmaim lakása. De az enyém lenne., Nyilván onnantól hogy az megvan, az ember vágyakozik tovább, hiszen nem akarja a felső szonszédot hallgatni egy panelban, vagy szeretne állatot, gyereket, vagy csak egy garázst a kocsinak és elkezd ezekért dolgozni.

Ez ilyen, mindig lesz új dolog amire vágyik valaki. Nyilván azzal sincsen gond, ha valaki beéri azzal amit éppen elért, és nem vágyik többre, vagy nem úgy, nem oylan formában. De valamire mindenki vágyik, csak sajnos sokaknak egyszerűen pénze és lehetősége sincs arra, hogy elérje a célt.

#21

Hát ha az ember lebetegszik akkor kell gyógyszer, orvos stb., ezért is írtam, hogy ami az életben maradáshoz kell kaja, lakhatás stb. az kell a boldogsághoz, mert az életben maradáshoz kell. Ilyen az is ha valaki krónikus beteg és gyógyszert szed, havi tízezreket kiad érte.

Az, hogy magánorvoshoz megy az ember az TÖBBSÉGÉBEN jobb minőséget biztosít, de jártam én már olyan magánorvosnál aki szó szerint a semmiért kért el tízezreket.

Az egészségügyi ellátásnál szerintem mindenkinél a minőség lenne a lényeg, csak sajnos ezt a pénz NEM MINDIG garantálja. Lásd fent. (Az meg egy elég szomorú dolog, hogy ugye egészségügyi ellátásban mindenki egyenlő, de vannak még egyenlőbbek.)

Az ALS meg ugyanúgy egy szélsőséges példa, bármilyen ritkább, és súlyos betegséget említhetnénk. Te abból az iranyból közelíted meg, hogy amíg az ember teheti, mentse ami menthető, és a hatart kitolja, ezzel teljesen egyetértek, én is így tennék bárkivel, bármikor. Annyi, hogy én a masik irányból közelítek, hogy mi van a határ után.

Abban, hogy a határ nem mindegy hol van, azzal teljes mértekben egyetértek.

26, előtte pedig leírtam hogy nekem sem számít, elvagyok nélküle. Ahogy többen leírták ugyanezt, hogy az alap létszükségeken kívül nekik nem számít. Akkor most olvasd vissza, és egyenként köss bele mindegyikbe aki ezt merészelte írni. A kérdés arra vonatkozott, hogy az emberek írják le a szubjektív véleményüket, hogy nekik személy szerint mennyire számít, boldogítja-e őket. Én leírtam a saját véleményem, plusz egy sztorit az életemből, amiből sokat tanultam. Fizikailag fájdalmat okoz ha valakivel nem egyezik a véleményetek, vagy mi az oka a megtisztelő figyelmednek? Csak annak van joga írni aki ugyanazt szajkózza amit te?

Neked nem lesz attól kevesebb pénzed, amiért vannak olyan emberek is akiknek nem fontos, tehát nincs rá szükség hogy folyamatosan kötekedj és atomjaira szedj valakit amiért máshogy gondolja.

Amúgy ha már vágyak és "vágy kielégítés".

Gyerekként imádtam LEGO-zni. Így utólag belegondolva szerencsés voltam, mert elég nagy vegyes készletet örököltünk a rokonoktól, így volt mivel játszani.

De mondjuk álmaim Technic készletei, vagy komolyabb dolgok szóba se jöhettek így örök vágyak maradtak. Aztán felnőttem, nem is érdekelt a dolog meg ott volt a gépezés és játékok (ingyen).

Aztán végül 30+ évesen vásároltam egy Technic készletet. Nem őrülten drágát, 30 ezrest. És imádtam összerakni.

Ezt is nézhetjük sokféleképpen. Egyesek szerint pénzkidobás, mert hát "advam volna nekik" azt a pénzt. Meg hát egyszer összerakom és kész.

Nézhetjük úgy is, hogy "vágy kielégítés" hiszen az.

Én meg összességében úgy érzem, hogy tényleg kielégült egy gyerekkori vágyam, hiszen közel 1.300 Darabos szettet raktam össze. Ráment egy fél mapom és estém, viszont annak minden percét élveztem. Vissza hozta a gyerekkorom, a LEGO-zás örömét.

De ugyanígy vettem egy Ugears modellt. Az sem volt őrülten sok, 15 ezer.

Viszont imádtam szintén. Főleg, hogy balzafából van, és tejgumiból meg fogpiszkálókból... Ezek azok a dolgok amik az egyetemi éveimet a sok makettezést és hasonlókat hozták vissza.

Nyilván ezek amolyan egyszeri élmények, egyszeri "kielégítés". Viszont pár napra totál feldobják az embert és később hetek, évek múlva is jó rájuk nézni.

Nyilván ezeket nem naponta vásárolom, az ilyen élmények félévente jönnek mondjuk...de akkor is kellenek. És ha nem lenne pénzem amit "elszórhatok" ilyen hülyeségekre is akár, akkor sokkal szegényebb lenne az életem is.

Aztán nyilván hasonlót élhet át "nagyban" valaki aki mondjuk egy valódi autót épít meg, vagy felújít, vagy mondjuk álmai lakását építi meg, bővíti, stb.