Valaki szenved hasonló dologban, sikerült bárkinek is leküzdenie ezt?

Én is a pszichológust mondanám, mert lehetetlen a kérdésedre válaszolni.

És minden bántó szándék nélkül, összefoglalva és csak tárgyilagosan:

Tanulni nem tanultál, dolgozni nem szeretsz/nem tudsz, emberek között pánikrohamod van, akkor mi mást lehetne neked mondani?

Legalább jól nézel ki?

Mert akkor talán valakinek a nyakába varrhatod magad aki eltart.

Más esetben marad a pszichológus, utána nekiállsz tanulni és csinálsz valamit, amihez kedved van, lehetőleg vállalkozásként.

Gyárban dolgoztam, szakmunkásként. Állítólag jó voltam, ezért a főnök minden melót rámtolt, igen, a más munkáját is, úgy, hogy az állt mellettem és röhögött. Ez ment pár évig, depressziós lettem, alvás zavaraim lettek. Én váltottam, már rég. Munka mellett tanultam, most irodában ülök, teljes nyugalomban.

Neked is ezt tanácsolom. Nem könnyű, de aki nem ezüstkanállal a szájában születik, annak nem sok más esélye van.