Mit változtassak magamon?
Az évek alatt a sok bántástól, bezárkóztam teljesen. Nem járok sehova, nem beszélek emberekkel, nem rakok ki képet magamról közösségi médiára, nem barátkozom. És ezt tetőzi egy betegség, amit nem tudok elfogadni magamon. Szerintem ezért kaptam a bántást, ezért lettem ilyen. Kiskorom óta éreztetik ezt velem. (Nem családom, közösségek.) Olyan érzésem van egy társaságban(pl osztály) hogy észre se vegyenek, el szeretnék tűnni.A betegséget lehet lehet kezelni, lehet nem. Nem tudok menni most kórházba vírus miatt sajnos.
Egész nap vagy alszok vagy ülök a gép előtt semmit nem csinálok, nincs életkedvem. Online oktatás ellenére is bukásra állok, semmi nem érdekel. Szerintem magamba vagyok fordulva rendesen.Változtatni szeretnék ezen, csak nem tudom hogyan. Nem merek nyitni az emberek felé.
Példa:Interneten "megismerkedtem" egy lánnyal, ha lehet ezt annak mondani(ugye a zárkózottságom miatt).És a lány bízott bennem, őszinte volt velem, (szerintem nagyon bírt) stb.De én ugye nem bízok senkiben nem vállalom fel magam, ezért még egy videochatbe meg ilyenekbe nem mentem bele. Legtöbbször csak irkáltunk, ez neki kevés volt, ezért vége lett az ismerkedésnek.
Na most hogy változtassak ezeket a dolgokon? Mármint, hogy legyen önbizalmam? Hogy rakjam rendbe magam fejbe? Hogy vállaljam fel magam? Hogy én ilyen vagyok ész kész? Suliban az a tipikus csendes gyerek vagyok aki egymagában elvan egész nap. Baráti társaságom sincs. Csak családom.
Nagyon sajnálom, hogy ilyeneken mész keresztül, el tudom képzelni, amit érzel.
Ha teheted (remélem megteheted) mielőbb - akár online - keress pszichológust, hogy segítséget kapj.
Vállald fel bátran önmagad c. könyvet ajánlom elolvasásra, illetve az asszertívitás c. könyvet.
Ezeket pedig igyekezz atültetni a gyakorlatba.
Tehát, ne csak olvasd, hanem csináld is. Pl: asszertív viselkedésre, tudom azt, hogy az emberi kapcsolataimban alárendelődöm és ebből jön az, hogy nem merem jelezni azt, ha valami zavar abban, ahogy a másik ember viselkedik velem, ezt abban a helyzetben tudatosítom magamban és cselekszem!
Pl: hozzányúlt a használati tárgyamhoz a Béla, ez zavar, de ahelyett, hogy csendben keresnék kifogást arra, hogy miért maradjak passzív (pl: nem is nyúlt hozzá annyira, ez még belefér) ehelyett tudatosítom azt, hogy a f*szt, nem fér bele! Mert zavar!
Így jelzem azt, hogy Béla! Legyél szíves nem nyúlkálni az én cuccomhoz, mert ez engem zavar.
Nem feltétlenül kell minden esetben asszertívnek lenni, lehet agresszív is a kommunikáció, azzal sincsen semmi gond! Mindkettőnek megvannak a maga következményei, a passzívnál még az agresszív is jobb, mert az képviselteti a saját érdekeit, tehát ez is előrelépés, onnan pedig még mindig lehet építkezni tovább az asszertívitás felé. Keverten alkalmazza mindenki ezeket a kommunikációba. Merj magadért kiállni, bátorság! Gondolod végig, mi történhet, ha nem jelzem azt, hogy zavar valami? Ugyanúgy zavarni fog tovább és még az is bennem lesz, hogy tettem semmit, hogy megoldjam. Mi lesz, ha jelzem? Lehet sikerül akkor happy end lett a vége, lehet hogy nem, na ilyenkor mivan? Akkod harcolok! Elmondom mégegyszer és ismételten és ha kell akkor agresszívabban is megnyilvánulok a kommunikációban, de lehet asszertív eszközzel is, hogy ilyen-olyan következménye lesz annak, ha tojik a fejemre.
#2 Ne sajnáld, nem érünk vele semmit.
#3 TE miért nem változtathatsz, miért csak én?
#4 Nem, kihagynám. Nincs bajom senkivel, de én ezt kihagyom.
#5 Nem hiszem hogy nekem ez lenne a bajom, de köszönöm mindenkinek:)
Szívesen olvasok még válaszokat, tippeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!