Hogyan változtassak magamon?

2 hete múltam el 18 éves, és előtte már megfogadtam, hogy megfogok változni, el is mondom miért. Az a helyzet, hogy nyári szünetbe szinte otthon ülök, nem csinálok semmit, nézem, hogy az osztálytársak, haverok lógnak a másikkal meg minden, és én ez miatt nagyon szánalmasnak tartom magamat. Az egy dolog, hogy kevés barátom van, de szerintem én is tehetek róla, hogy nem akarnak velem haverkodni, talán a személyiségemmel van a baj,nem tudom. Van is egy lány a sulimba, egy éve láttam meg, és nagyon bejött viszont hozzá se mertem menni.. Egy, hogy csak a barátnőjével láttam mindig, kettő eleve nem mertem volna odamenni. Van vagy 2 lánybarátom, egyik az ismertebb de nem vagyunk sajnos szoros baráti viszonyba. Kipróbáltam a Thai boxot és láttam a csajt is a barátnőjével, oda se mertem menni, beszédhibám is van amúgy. 2-3 éve járok beszédtanárhoz, de nagy részt nem csak ez gátol benne. Amikor mentem üzletbe pillanatra azt hittem, hogy ő az és egy sráccal ment el, fájt nagyon. Utána mondta a lánybarátom, hogy neki nincs fiúja, meg mesélt róla, hogy nagyon kedves meg aranyos. Az a baj ha sokat kések vele akkor valaki megelőz utána utálhatom magam... Meg nem tartom magam jóképűnek, volt 1-2 lány aki rám mosolygott de mindig is kevésnek éreztem magam a szép lányoknál. Az a baj is ha meg is szerezném nem tudnám mi lenne utána, nincsenek barátaim nagyon, haverok vannak besültek és sajnos nem is járok bulikba mert nem is volt alkalmam kivel járni. Azért is nem vagyok bulizós típus, nem sajnáltatni akarom magam, szó sincs róla, csak az a baj, hogy összehasonlítom magam más srácokkal és ez nem tesz jót nekem, több barátjuk van, jobban bírják őket mint engem és sok lánybarátjuk is van. Én sportolok, elkezdtem egészségesen enni, kockahasat akarom kialakítani stb. Tudnátok valamilyen tanácsod adni ? Valamilyen könyv a személyiséghez és, hogy változzak. Olyan akarok lenni, hogy jól érezzék magukat, bírjanak mert amúgy még soha se volt legjobb barátom se. Mindig én hívok haverokat, hogy jöjjenek legalább beszélgetni, de még soha senki se hívott el engem. Régen olyan 4 éve elkezdtem hokizni (nem a sport) de amúgy leszokóba vagyok arról is. Félek azt új társaságoktól, félek, hogy viccet csinálnak belőlem, vagy hülyeséget fogok csinálni. Suliba a haverok (3 van) még fel se köszöntöttek meg nem is lógnak velem. Nem akarom megszakítani velük a kapcsolatot mert úgy fogom érezni, hogy nincs kivel beszélni.Van valami ami alapján tudnák ráállni a jó útra ? Mindig is akartam barátokat és barátnőd, főleg barátnőd, de attól is félek, hogy kifogyok a szavakból, meg a maszturbáció miatt félek a szép lányoktól. Van egy nővérem, de a barátnőjével se merek beszélni, mert ha köszönök mintha berekedne a hangom, főleg ha ketten vannak. Borzalmas! Tényleg kéne valamilyen segítség, akármilyen amivel megtudom változtatni magamat.