Mi a véleményetek az olyan emberekről, akiknek nehéz gyerekkoruk volt és ezért mindenkit utálnak, akinek normális volt?

#21.

Nem szoktam szívatni másokat. Haragot és gyűlöletet érzek belül, a szívemben, de írtam már, hogy nagy ívbem kerülöm a "normális", nem bántalmazott embereket. Egyrészt, mert sehogy nem férek össze velük, valóban nem vagyok jó társaság számukra, másrészt, mert így előzöm meg azt, hogy rossz dolgokat tegyek velük. Jobb így mindenkinek.

Az érzelmeimmel nem tudok mit tenni. Nem tudok örülni a más sikerének, hanem irigy vagyok rá, de nem szívatom érte az adott személyt. Egyszerűen messziről elkerülöm és kész. Szerintem ebben így nincs semmi kivetnivaló. Ha nem tudnak a gyűlöletemről, az nem fáj nekik úgysem.

Az itteni kommetjeimmel sem akartam megbántani senkit, csak meg szerettem volna mutatni az adott helyzetet egy másik nézőpontból is, de úgy látom, hogy nem jártam sikerrel.

Szerintem az nagyon igazságtalan dolog, hogy nekem mélyebbről kellett indulnom, mint másoknak. Én sem érdemeltem volna rosszabbat, mint ők, ezért haragot érzek, de nem ártok a haragommal senkinek. Magában mindenki azt gyűlöl, akit csak akar. A gondolatok úgysem változtatnak semmin.

Arról viszont egyáltalán nem tudok nyilatkozni, hogy Nyugaton kevesebb-e a hozzám hasonló ember, ugyanis még sosem jártam külföldön. De abban biztos vagyok, hogy mindenütt többféle gondolkozású ember is él, akik közül nem fér össze mindenki a közösség összes többi tagjával.