Mi a véleményetek az olyan emberekről, akiknek nehéz gyerekkoruk volt és ezért mindenkit utálnak, akinek normális volt?

Sajnálom őket de az én életem egy ilyen biztos hogy nem mérgezheti, elkerülöm őket. Nem engedem a közelembe az ilyen embereket. Akkor sem ha kollega lenne akit a munka miatt el kéne hogy viseljek, egy szóval többet nem kommunikálnék vele mint amit muszáj.

Mindannyiunkat értek kisebb-nagyobb traumák gyerekkorunkban, de felnőttkorunkban mi vagyunk a felelősek magunkért, aki egy életet leél a sebeit nyalogatva és másokra mutogatva a nyomora okozójakét, arra egy szó van: életképtelen.

Nem mentseg. Szegeny kis Adolf. Szopas volt a neveltetese. De mindez nem mentseg. Sot, soha nem lenne vege a sornak, ha mindenki visszafele mutogatna.

Es ha jo gyerekkora lett volna, akkor is valaki mas tehetne mindenrol es dogoljon meg.

En azt gondolom hogy oriasi gond az hogy szinte barki tud gyerekek csinalni.

Igy sok ember oriasi hatranyba kezdi az eletet es a gyermekkor is nagy kihatassal van az emberi agy fejlodesere.

Szerintem az ilyen embereket erdemes segiteni. Sajnos van az is hogy nincs az ilyen szemelyeknek penze uj ruhara, tanszerekre stb. es ezzel celpontta valnak az iskolaban, sokuknak az otthoni eletuk is szornyu

igy nem csoda hogy elvesztik az eletkedvuket mert nem latjak semmi ertelmet az eletnek, igy masok eletet sem ertekelik ez pedig egyertelmuen komoly problema lehet a tarsadalomra nezve.

A legtobb sorozat gyilkos is rossz eletkorulmenyek kozul kerul ki

Jó ideje figyelem már ezt a kérdést.

Engem egész gyermekkoromban vertek a szüleim és én is gyűlölöm az egész világot emiatt. Szerintem az teljesen jogos, hogy utálok mindenkit, hiszen hiába sikoltoztam torkom szakadtából, amíg vertek engem, egyetlen egy szomszédunkban sem volt annyi emberség, hogy hívja a rendőrséget.

Ezekből az emlékekből sajnos nincs kiút. Van, aki fel tud ebből állni, de nagyon sokan nem. Meg tudom érteni a magamhoz hasonló embereket. A legszívesebben átölelném mindannyiójukat. :(

A "normális" embereket pedig nagy ívben kerülöm, nehogy olyat tegyek, amit később még saját magam is megbánnék.

#18.

Én sem értem a te fajtádat, megnyugodhatsz.

Minden ember másmilyen, inkább örülj, hogy benned nem hagyott maradandó lelki sérülést a bantalmazás! Van, aki egyszerűen nem képes ezen túltenni magát. Nem azért, mert nem akarja, hanem mert egyszerűen NEM KÉPES RÁ, máshogy gondolkozik, mint te.

Egyébként meg most is itt piszkálsz engem. Hogyha késztetést éreztél arra, hogy kérdést írj ki a hozzám hasonló emberekről, akkor azért mégsem vagy teljesen kibékülve mindennel.

Akiket utálok, azok pedig igenis tehetnek a szenvedésemről.

Mégis mibe került volna a szomszédoknak egy név nélküli feljelentést tenni arról, hogy vernek engem a szüleim??

Az iskolában pedig, amikor elmondtam a soha nem bántalmazott osztálytársaimnak, hogy engem vernek otthon, még ki is röhögtek.

Szerintem teljesen jogos, hogy ezek után gyűlöletet érzek egy olyan világ felé, ahol ez megtörténhet bárkivel is.

Ők nem tettek semmit sem az én bántalmazásom ellen, pedig nem került volba nekik semmibe.

Ezek után már én is így viszonyulok ehhez a világhoz.

Azt írtad, hogy ki kell állnia az ilyen helyzetekben az embernek magáért, csakhogy engem már három éves koromban is vertek otthon.

Szerinted hogyan tudtam volna "kiállni magamért" es megvédeni magamat három évesen két őrjöngő felnőtt emberrel szemben?

Az általad emlegetett "magyar mentalitás" pedig nem létezik, minden országban élnek olyan emberek is, mint te, meg olyanok is, mint én.

Mindenki úgy él, ahogyan tud és azon belül ahogyan neki a legelviselhetőbb. Inkább foglalkozz a saját életeddel!

A lepontozást meg köszönöm szépen, én csak megpróbáltam egy másik szemszögből is hozzászólni a kérdéshez, akkor még nem is támadó szándékkal írtam.

Úgy látom, hogy nem csak én akarom itt, hogy dögöljön meg a más tehene is.