Általában milyen típusú emberek mennek az orvosi egyetemre?

Orvosira általában olyan emberek mennek, akik hivatasuknak az orvosi pályát képzelik el.

Ehhez semmi köze a fiatalság kihasználásanak.

Hat az orvosin nem sok szabad időd lesz, a könyveket fogod bújni szinte nap24. Persze be lehet iktatni pár programot hétvégére néha, de én többet nem képzelnék bele. Tapasztalatból, nekem nem sok szabad időm volt.

Ha komolyan gondolod az orvosit tanulni fogsz, nem bulizni.

Azt nem mondhatom, hogy megfelelő időbeosztással szinte bármire lesz időd. De ha már bekerültél, és túlélted az első évet, akkor kb. tisztában leszel a mennyiséggel. Sokat kell seggelni, az tény (főleg ha nem érdekel a tárgy), de egyáltalán nem lehetetlen a szórakozás. A vizsgaidőszak kemény, évközben akadnak szabad hétvégék, és szerintem 3-4 órát mindig lehet találni a kikapcsolódásra.

Viszont ha anyuci,apuci miatt mennél az orvosira, akkor nem éri meg. Szenvedős az olyan csoporttársaknak, akik nem céltudatosan kezdték meg az orvosit, és sokan kiestek, akik csak félig vették komolyan.

Nekem már a felvételinél meg volt az elképzelésem arról, hogy sebész leszek, ezért én pl. az anatómiáról csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

Nem teljesen értem azokat, akik inkább évekig szenvednek, semmit nem élveznek az élettanból, patfizból, holott létezik egy csomó olyan szak, amiben az ilyen tárgyak végigszenvedése nélkül is el lehet helyezkedni.

Én sokat buliztam, volt idő szórakozni, élni is. (Pláne negyedévtől.) Viszont az is gyakran előfordult, hogy nem tudtam baráti találkozókra, családi ünneplésekre elmenni. Vizsgaidőszakban nagyon kell tanulni, szorgalmiban is rendszeresen, folyamatosan. Összességében kevesebb szabadidőd van, mint mások karok hallgatóinak. Ezt barátaimra és családtagjaimra alapozom tapasztaltom és elmondásuk szerint.

Ha nem vagy kész beáldozni a fiatalságodat, akkor nem is igazán akarsz orvos lenni. (?)

Olyan emberek, akik tisztában vannak a képességeikkel. Én személy szerint leginkább a türelmet és a nagyon, nagyon jó memóriát sorolnám ezekhez. Mások szerint a logikus, összefüggésekben való gondolkodás a fontos.

Nekem az a véleményem, hogy először azt a hatalmas információmennyiséget szükséges valamilyen egyéni módon elraktározni. Vannak erre különböző technikák, pl. nem hülyeség a tanulást a sporttal összhangba hozni, mert jó állóképességet ad és energiát a koncentráláshoz.

Sokan azért buknak ki, mert nem bírják a mennyiséget, felhalmozódik a vizsgaidőszakra sok minden.