Másokban is ott van az az érzés, hogy minden ismerősöm halad valamerre, elért valamit az életben, én meg csak úgy vagyok...?

Utóirat a kérdésre válaszolva, én is abbahagytam az egyetemet, később dolgoztam ruhaboltban majd csináltam egy informatikai tanfolyamot, olyan mint az OKJ, Green Fox, Training360 sok ilyen kis cég van, akik pár hónap, fél év alatt informatikus ás képeznek ki. Nem lesz utána torony magas jövedelem, de lesz egy irány amin el tudsz indulni. Remélem segít, kitartás ne add fel, rengeteg szép dolog van az életben ami mindig reményt add.:)

Illetve az ima is sokat segít, ha hívő vagy.

Mindig legyenek apró jó dolgok az életedben! Egy jó zene, finom csoki, egy jo film, főleg így a járvány idején érdemes tudatosan tenni a depresszió megelőzéséért. És igen, kellenek célok és hit önmagadban, mert van, hogy már fejben eldőlnek dolgok. Én olvasok, segÍtenek a könyvek egész jó tanácsokkal.

Ha érdekes ember vagy, érdekes hobbikkal, nem csak magaddal teszel jót, hanem a másik nem is érdeklődőbb lesz, tapasztalatból írom.

Ha nincs még jogsid, az is lehet egy cél, ha megvan, akkor tudj örülni neki, ez fontos!

Én is hibáztam, középiskola választásban is, majd méginkább az egyetem választásban, aztán azzal, hogy éveket lehúztam nem nekem való munkákban. Ismerős ez a rossz pályaválasztás miatti bánkódás. De 40 felett is megvan bennem az akarat az átképzésre, és ha 45 leszek, mire végzek vele, akkor is még lehet 20 évem a pályán.

Én is hajlamos vagyok depire. Úgy oldom meg, hogy próbálok nem gondolni a bajaimra. Próbálok örülni az apróságoknak, mint pl időjárás, madárcsicsrgés, jó zene, csoki.

Lehet, hogy környezetváltozás kellene neked? Költözés máshova. Kezdetnek nem tetszene valami egyszerű meló? Gyártósori vagy valami eladó, benzinkutas stb.?