Másokban is ott van az az érzés, hogy minden ismerősöm halad valamerre, elért valamit az életben, én meg csak úgy vagyok...?

Same

Úgy érzem, körülöttem olyan emberek akik töredannyit sem küzdöttek a sulikban és az életben, mint én, már most jól elvannak, munkával. Nekem bizonytalan minden. Diploma után a jővő, kapcsolatok. Néha erőre kapok, és változtatásra késztetem magam, de mindig jön valami ami lehúz.

En is 23 eves vagyok, sajat vallalkozasom van, 4 nyelven beszelek, bejartam a fel vilagot, passziv jovedelembol elek, tehat kb. nyugdijas stilusban (heti par ora munka, de mas emberrel is elvegezheto feladatok). Tudjatok mi a kulonbseg koztunk? En nem jartam egyetemre. lol

(vagyis de, csak hamar kirugtak)

Viccen kivul, elegge sajnalom a szituaciotokat, de nem vagytok egyedul. A regi ismeroseim kozul a legtobb hasonlo helyzetben van. Bar lehet, hogy ti igy is boldogabbak vagytok.

Igen tudjuk általában azok akik szülők segítségéből pénzeléséből és támogatásából "elérnek" valamit azok nagyban azt hiszik csodát tettek és nem lehet utánozni őket és nagyszerű emberek mert a talpukra álltak. Nyelvek oktatása sem 5 Ftba kerül, vagy talán ha több anyanyelvű családból származol is már egy szerencse :)

Tudod mi a különbség? Ha ilyen sok szabadidőm és biztos jövedelmem lenne nem itt tölteném az időm

Naiv onvedelmi reakcio ez, hogy azt hiszed, onerobol nem lehet nagyot alkotni. Az internet vilagaban mar nincs szukseg egyetemre, ha eleg okos vagy, barmit megtanulhatsz ingyenesen.

Akkor megis mit csinalnal? Olyan orszagban elek, ahol semmi sincs nyitva az elelmiszereseken kivul, es meg a munkam is az internethez kot. De ez jelenleg nem is relevans, mert nem vagy a helyemben.

A fő kérdésre válaszolva:

Igen, jelenleg egy "álló vízben" vagyok én is. Van állásom, lakhelyem (igaz nem saját), eljárok dolgozni, van egy-két vágyam, ami nem valósul/nem valósulhat meg, de ennyi. Tudom, hogy célomnak kellene lenni, ami tudna motiválni a változásra. Sok lehetőség van/lenne elvileg a világban, de kissé mintha ki lennék égve, és megelégszem azzal, ami van. Idegesít ez a kv.- helyzet, jó lenne, ha már vége lenne.

Nem tudsz elmenni dolgozni?

Esetleg vállalkozni valamit?

Vagy legalább akkor tanulj valamit suli mellett, aminek van jövője.

Legyen valami hosszútávú célod, már az is segít. És tegyél érte naponta, ha csak egy keveset is.

Bennem az az érzés van a világi szemszögből sikeres ismerőseimről, emberek többségéről is, hogy igazán őszintén nem boldogak.

Kívülről idillnek tűnik, de úgy érzem rajtuk lelkileg, hogy nem 100% azok ha ez furán is hangzik.

Mert elégedetlenek a helyzetükkel, mindig többet szeretnének, de ritkán gondolkoznak el azon milyen sok jó dolgot és tulajdonságot kaptak, ami másoknak nem volt.

Ez lehet valami talentum vagy családi háttér is.

Én szubjektíve sokkal jobban látom a boldogságot azon az ismerősömön, aki bár nem keres sokat, de néha elmegy önkénteskedni, segíteni valami pozitívat adni a társadalomnak és nem csak gyűjteni. Jó, igen vallásos, de ettől függetlenül is érezni az energiát rajta.

De lehet csak én érzem így, hogy nem jó ez a hamis fogyasztói társadalmi kép, amit sok emberbe belenevel az "élet vagy média".