Ha mellőznek az altalad vélt "barátok", ismerősök, haverok, mit érzel, hogyan lépsz túl?

Életemben már többször, nagyon-nagyon sokszor átéltem hasonlót. Jelenleg is. Élőben egymást utálják, mégis egymás postjai alatt megy a nyalizás (nem lépek be csak ritkán, de jön mail róla), de nekem nem válaszolnak. Messenger-en próbálom a kapcsolatot tartani velük. Illetve próbáltam.

Nem tudsz tenni semmit: nem keresed őket te sem, más barátok után nézel, elkezdesz bizonyos dolgokat az életben és mivel emberek mindenhol vannak, lehet esélyed új barátokat találni.

Először is, ők nem a haverjaid (már), főleg nem a barátaid.

Nekem is volt egy helyi "baráti köröm". Én középiskolás korunk óta mindig együtt szilvesztereztünk, összejártunk, bulik, stb. Ez ment középsuli után is egy ideig, csak én pácba kerültem az életben (szimplán tönkrement az életem), és nagy ívben le se ***ak. Holott nem ezt érdemeltem volna. Nálam a konfliktus forrása, hogy sokkal előbb volt pl munkám, meg többet is kerestem náluk, előrébb tartottam. Ennek vége lett, utána mikor nekik ment a szekér leépítettek.

Én ráuntam hazugságaikra, meg a mellőzésükre. Egy szép napon mindegyiket a párjukkal együtt tiltottam közösségin. És nem szándékozom felvenni a telefont se nekik többet. Igaz, nem hiszem, hogy keresnének.

Azt akarom mondani, hogy van az úgy, hogy a barátságnak hitt dolog csak a te szemedben az. A barátokat jól meg kell válogatni.

Értetlenül àllok elötte de nem feltételezem hogy vmi bajuk lenne velem.

Vannak akik àttèrtek amolyan tömondatos pàrszavas üzenetekre, ill alig irnak. Nem tudom mire vèljem, de van annyi màs dolgom hogy nem fogok rajta fennakadni.

Az egyiknél csak sejtem az okàt, ö messze költözött es anyagilag is jol àll, valszeg nincs szüksége az itteni koràbbi baràtaira.

A màsikrol abszolut nem tudom mi lelte,de tenyleg nem érek rà vele foglalkozni.