Megmondanátok-e ilyen esetben, hogy csak ismerősök vagytok így ne beszéljen a lelki gondjairól, problémáiról?

Az idő folyamán jöttem rá,hogy mi inkább ismerősök vagyunk,és nem barátok.Nem egy alkalommal ha rólam kellett megemlékezni,nem tette meg.Ha valami volt nála szervezve sose voltam ott a meghívottak között.Ha aznap nem is hívott meg,de még utólagosan másnap se mondta,hogy gyere el kávéra pl.születésnapon,kisgyerek keresztelőjén.

A problémáiról mindig előszeretettel beszélt.Rólam csak formálisan érdeklődött,utána más mederbe terelte a beszélgetést.Amikor elkezdtem ignorálni,elkezdte keresni a társaságomat,hogy hiányoznak a beszélgetéseink.Egy-két megemlékezést is megejtett,de tudom csak azért tette,hogy újból találkozzunk és mesélhessen a gondjairól.Amint beadnám a derekam rövid időn belül megint minden folytatódna a régiban.Ez tapasztalat mert volt már rá példa pont vele kapcsolatban.Ha nem ért a távolságtartásomból és megint hívna vagy rákérdezne,gondoltam megmondom neki,hogy inkább ismerősök vagyunk néha esetleg megihatunk egy kávét ha összefutunk(lépéseket nem fogok tenni),beszélhetünk felszinesebb dolgokról,de mély lélektani beszélgetéseket nem szeretnék vele folytatni.Ő nem hogy nem barát,de még ismerősből sem nem a jó ismerős kategória.De lehet felesleges bármit is mondani.Kihasználva és sértve érzem magam.