Ti ráhagynátok, vagy megmondanátok neki mit gondoltok?

Van egy ismerősöm, aki imádja a tv-t nézni, internetezni, ez a hobbija, hogy ül a készülék/gép előtt.

Munkákról beszéltünk (most fejezzük be a sulit) és én említettem neki, hogy mennyire imádom a színészetet, holott sajnos csak nagyon kevésszer voltam színházba, de az ha eljátszhatok egy szerepet, vagy valami szitációba bele kell élnem magam, az nekem nagyon jól megy és szeretem is az ilyesmiket, érdekel. De a színészethez nekem kicsit kevés az önbizalmam, ezért hozzá tettem, hogy lehet hogy pesten megpróbálok szinkronszínészeti képzésre menni, ha felvesznek. Utóbbi viszont jobb lenne, mert értek hozzá, úgy érzem (és mások is mondják) hogy van tehetségem, mert szinte mindenki hangját, stílusát megtévesztésig le tudom utánozni, akár ellenkező neműét is. Úgy érzem ezt nekem találták ki, mivel itt tudom azt csinálni amit a színészetnél is, hogy eljátsszak egy szerepet, beleéljem magam valamibe. Imádom ezt az érzést.

A lényeg hogy ez az ismerősöm is (nem tudom hogy ennek hatására) most színész, vagy szinkronszínész(!) akar lenni.

De neki gőze sincs az egészről, egyikről sem! Mondok neki szinkronszínészt, vagy színész neveket, csak pislog, azt sem tudja kik azok.

A legjobban az bosszant, hogy ő nem az élmény miatt menne szinkron -vagy színésznek, hanem hogy szerepeljen a tv-ben, vagy visszahallja magát abban -.-'

Szóval visszatérve a kérdésre: megmondanátok neki, hogyha nem tud egy művészeti ágat élvezni mi a büdös francért akar erre még munkalehetőségként gondolni?

Tudom hogy ő nem az a fajta, aki szeret szerepeket eljátszani stb ezért nem is értem minek akar (szinkron)színész lenni...

Engem nagyon idegesít... ez olyan mintha valaki egy jó írói készséggel megáldott ember lenne, van tehetsége az irodalomhoz és egy olyan ember odamenne hozzá aki egy mondatot nem tud leírni nyelvtanilag helyesen, közölve, hogy ő (az írástudatlan) márpedig nagy költő lesz.

Értitek? :D