Szerintetek van, létezik szabad akarat ? Kifejtem lent.

#30

Már nem értem, miről beszélünk. Természetes, hogy impulzusok érnek bennünket, de én úgy gondolom, hogy a szabad akaratunk megnyilvánul abban, hogy ezekre miként reagálunk.

Azt nem vitatom, hogy nincs tiszta lap. A korábbi élményeink (és meglévő korlátaink) befolyásolják azt, hogy minek mekkora esélye van.

De mindig dönthetünk másként. Ebben tudatosabb az ember a többi állatnál, hogy képes felülvizsgálni a szemléletét, és időnként elfogadni azt, hogy mást választ, mint ami az első reakciója volna.

Ez a tulajdonság segített kiemelkedni az állatvilágból, valamint lejönni a fáról, és előjönni a barlangból is. Ha egy reakcióhalmaz volnánk, ami 99,99%-ban a komfortzónán belüli dolgokat választ, akkor nem valósult volna meg ilyen mértékű előrelépés az emberi történelemben.

Pont a múltkor hallgattam egy rádiós műsort ettől a két úriembertől, akik picit mélyebben kivesézik.

Úgy gondolom, hogy valahol mindkettőnknek igaza van, de valahogy mégse. Itt hagyom a linket.

[link]

"Úgy értettem, egy csomó mindent készen kapunk. Amibe nincs beleszólásunk, pl hajszín, szemszín. Vagy hogy hova születünk."

Egyszerre létezik a kontroll és a kontrollálatlanság. Nem szólhatsz bele semmilyen külvilági történésbe. De abba beleszólhatsz, afölött dönthetsz, mihez hogy állsz hozzá. Ezért létezik a kettő együtt. Akármi történhet veled, ha elfogadod, és a lehetőséget látod benne a fejlődésre, akkor az egész életed jó lesz. Úgy is kontrollod van így, hogy nincs kontrollod.

A te gondolkodásod nagyon hibás, eldobja a felelősséget, az élet értelmét, szélsőséges, csak az egyik felet nézi.

A gond az, hogy abban sem csak a mi szabad akaratunk nyilvánul meg hogy hogyan döntünk, miképpen reagálunk valamire. Persze látszólag igen, hiszen mi hozunk egy döntést és nem más helyettünk, de a döntési lehetőségeket és magát a döntést is számunkra akaratlagosan nem feltétlenül befolyásolható tényezők szűkítik le, szabják meg.

Például ismeretes, hogy egyes biológiai tényezők miképpen befolyásolják az emberi agressziót, az agresszív viselkedést. Ebben agyi területek közül különösen jelentős szerepe van az amigdalának és a homloklebenynek. Hát, hogy ez hogyan épül fel, milyen a struktúrája abban nagy szerepe van a génjeinknek, másrészt különböző minket ért ingereknek különösen gyermekkorban. Akiket súlyosan bántalmaztak gyermekkorukban, ezeknek az agyi régiónak a működése gyakran eltér a normálistól ezért viszont másképp fognak viselkedni. Akaratukon kívül máshogy dolgozzák fel az őket ért ingereket, a bejövő információkat éppen ezért más döntéseket hoznak. Lehet, hogy a külvilágnak ez nem tűnik adekvátnak vagy normálisnak, ők viszont gyakran teljesen normálisnak érzik. Mondhatnánk, vegye észre és változtasson. De ez mindenkinek megadatik? Huszonévesen az összeadással szenved de sikeres pszichoterápiát tart magának otthon délutánonként? Bántónak hangzik, pedig nem arra akarok kilyukadni. Csak, hogy feltétlen tehet róla ha valami nem megy, ha valamire képtelen vagy kevésbé képes mint mások? Mennyi idő kellett mire rájöttünk hogy van aki nem azért rossz matekból mert lusta tanulni, hanem diszkalkuliás. Az meg már annyira tipikus, hogy sokan még mindig ott tartanak hogy ez csak kifogás.

A visszaeső erőszakos bűnelkövetők között is egyik közös pont, hogy az említett agyi területek abnormálisan működnek. Persze ők döntenek, de miért döntenek úgy? Ez nem csak múló szeszély. Beszélhetünk arról hogy álljon meg, vizsgálja felül a szemléletét, "lépjen ki a komfortzónájából" és hozzon más döntést csak rögtön abba a problémába ütközünk hogyha valakinél diszfunkcionális a homloklebeny és egy tett morális értékelésére ennél fogva nem képes úgy mint mások akkor bajosan megyünk ezzel bármire is. Hajlamosak vagyunk magunkból kiindulni, sokan érvelnek azzal hogy de hát neki sikerült valami akkor hogy lehet hogy másnak nem, csak ilyenkor nem veszik számításba hogy bár hasonló sémák szerint működünk mégis különbözünk, mások vagyunk. Ugyanígy, szinte lehetetlennek tartom hogy valaki "ugyanabban a helyzetben" volt mint a másik, és ezért nagyon tudja mit kell lépni. Egy élethelyzet olyan szövevényes, folyamatos kölcsönhatás az adott ember és a környezete között, hogy szerintem nincs olyan valakik ugyanabban a helyzetben voltak. Sok tekintetben hasonlóban lehet.

Szélsőséges példákat hoztam, de nem kell ilyen messzire menni. A normális variációban is nagy szerepe van az aprócska biológiai eltéréseinknek. Természetesen nem csak annak. Millió egyéb tényező is szerepet játszik, de most csak arra akartam rámutatni hogy az adottságaink sok tekintetben korlátok közé szorítják a "szabad akaratot".