Mi a hejzet/baj akkor ha a gyerek nem tud örűlni semminek sem?

Nincs elkényeztetve, nem vagyunk jó anyagi helyzetben. Kapott fából készült baba bútort, nem láttam az arcán az örömöt 9 éves, de nem csak ennek nem örül olyan mintha semminek nem tudna örülni bármit kap, vágyi nincsenek neki soha nem kell semmi. Olyan mintha nem akarna teher lenni. Lehet az oka az hogy az apja sokat szidja a nagyobbik testvérét aki pont az ellentéte, neki minden kell, és nem érdekli van e rá pénz vagy nincs, emelet mikor még kisebbek voltak elvette húga karácsonyi ajándékát, mert hogy az minek kell neki, volt sírás, hiszti és én még mondtam is neki hogy adja oda neki vagy osztozzanak rajta. A nagyobbik nagyszájú, határozott, jó tanuló, a kisebbik túlságosan csendes, nem tanul, és nem igazán vannak barátai, emellett duci is volt, mandulaműtét után fogyott le, sokat volt beteg,(mandulagyulladás, fülgyulladás, tüdőgyulladás, egészen 6 éves koráig betegeskedett amíg ki nem lett műtve a mandulája. Sokat sír, szorong, nehezen oldódik fel, esténként bepisil (most már ritkábban), egyszer bekakilt suliba menet, szégyenlős enni is, olyan életképtelen. Nagyszájú de csak otthon az iskolában nem az. Mi lesz így vele?

Önbizalom hiányos értem. Oviban sem beszélt azt mondták nem mehet normális suliba, mert baj lesz vele. Velem beszél, elmeséli mi volt a suliban. Eszem ágába nem volt beadni beteg gyerekek közé. Azt mondják autista. De szerintem ő nem beteg. Viszont testvérével mindig veszekednek, egyszer a nagyobbik végig húzta az egyik lábánál fogva a földön, és csúfolta, és kikapja a kezéből a játékot ki tudja még miket mondott neki akkor amikor nem vagyok jelen. Ez lehet az oka hogy ilyen hogy a nagyobbik gyerek mindig bántja? Meg én is hibás vagyok?