Miért tabu az embereknek a fizetésükről és a pénzügyeikről beszélni?

600 nettó havonta. 4-en élünk ebből. Állati sok adósságom van.

Tessék, nem tabu ez, csak ha beállunk a sorba, és nem beszélünk róla.

A munkáltató amelyik nem árulja el, az szeret a zavarosban halászni. Nem biztos, hogy szeretnél ott dolgozni.

A munkáltatói rész: trükközés, hogy minél kevesebbet kelljen fizetni a munkavállalóknak, ill. pár esetben bizonyos munkavállalóknak (akkor pl. kiderül, hogy az adott helyen bizonyos nemű dolgozók előnyben vannak részesítve, megy a mutyi, hasonló pozíciüban levő emberek közül az egyik egység vmiért többet kap, de nem akarják elmondani, hogy miért stb.).

Otthon meg: sok szülő a gyerekét élete végéig gyereknek akarja kezelni, és azt hiszi, a gyerek túl buta hozzá... vagy túl tapasztalatlan, és majd bele akar pofázni. Sok olyan szülő vállal gyereket sajnos, aki nem alkalmas szülőnek. Én még a mai napig is nyögöm azt, hogy otthon nem avattak be a pénzügyekbe, nem volt zsebpénzem, amivel magam gazdálkodhattam volna - úgy, hogy egy csomó dolgot, amit szerettem volna, nem vettek meg a szüleim, mert "hülyeség", "úgysem kell az neked" (megfizethető dolgokról beszélek itt, és nem voltunk csórók - pl. egy illatosabb tusfürdő), amikor elkezdtem pénzt keresni, az első években kb. az egészet elszórtam, mert megrészegített a gondolat, hogy végre vehetek magamnak szép ruhát, mehetek színházba, moziba, tudok normális arcápolási termékeket venni magamnak stb.

Mondjuk vadidegeneknek én sem szívesen beszélek az anyagi helyzetemről, és megértem, ez pl. miért számít tabunak. A pénz sok kapcsolatot megmérgez, és sok frusztráció forrása, nem mellesleg, az átlagnál jobban kereső embereket céltáblává teszi akár tolvajoknak, betörőknek, akár aranyásóknak.

Ezt én sem értem, mit gondolnak, hogyha elmondják valakinek hogy mennyit keresnek, akkor elveszik tőlük, vagy mi? Én soha nem kezeltem tabuként a pénzügyeimet (mondjuk én semmit) mert attól hogy tudják, nekem sem több, sem kevesebb nem lesz.

De sok az idióta ember. Van egy jó példám. Mikor édesanyám nyugdíjba ment, pont akkor ment egy kolléganője is, akivel azonos volt a fizetésük. Ugyanaz a végzettség, ugyanaz a munkakör, ugyanaz a kor, ugyanaz a ledolgozott év, ugyanott. A kolléganő egy hónappal idősebb volt, így ő pár héttel előbb hagyhatta abba a munkát. Beszélgettek hogy mennyire örülnek hogy vége a gürizős éveknek, jön a pihenés. Édesanyám rákérdezett (mert amúgy szoros, jó viszonyban voltak) hogy mire számíthat nyugdíjügyileg, mert már nagyon kíváncsi volt hogy mennyit fog kapni. Erre a nő úgy megsértődött, mintha megölte volna egy családtagját... Teljesen kikelt magából, hogy ezt hogy képzeli, majd ő is megtudja pár hét múlva.

"Mondjuk vadidegeneknek én sem szívesen beszélek az anyagi helyzetemről, és megértem, ez pl. miért számít tabunak. A pénz sok kapcsolatot megmérgez, és sok frusztráció forrása, nem mellesleg, az átlagnál jobban kereső embereket céltáblává teszi akár tolvajoknak, betörőknek, akár aranyásóknak"

Nagyon igazad van. Az emberek nagyrésze csak addig akarja tudni mennyit keresel, amíg kevesebbet keresel nála. Mert akkor örül, hogy neked szarabbul megy. A baj akkor van, amikor sokkal többet keresel valakinél. Akkor egyből rádsütik, hogy "dicsekszel, tolvaj vagy, biztos bűnöző és rossz ember vagy", jön az intrika, a szarkavarás, a rosszakarók.

4: mondjuk ha meg kevesebbet keresel, akkor meg az a baj sokaknál, leb.nak, hogy biztos nem tanultál elég jól, miért nem ide-oda mentél egyetemre, leéletképteleneznek...

Sok a hülye sajnos.