Miért lesz ilyen könnyűvérű egy fiatal lány?

Én mindig az aranyos, rendes, kedves, csendes, szorgalmas “jókislány” voltam, de konkrétan semmi életem nem volt. A családom nem foglalkozott velem, nem voltak barátaim, nem volt kapcsolatom és úgy alapvetően a kutya rám sem bagózott. Ezzel együtt minden ki is maradt az életemből, nem voltak kapcsolataim, nem volt semmi szociális életem, nem jártam szórakozni és kikapcsolódni, a kezemet se fogta senki nemhogy szexuális életem lett volna. Mindenből kimaradtam, beszélgetni sem tudtam senkivel, nem tudtam eljárni senkivel sehová és egyáltalán nem éreztem jól magam, mert nem foglalkozott velem senki, nem volt senkim, nem érdekeltem senkit, soha semmiért nem kaptam semmi elismerést, úgy éreztem senki nem értékeli aki vagyok. Ebből pedig elegem lett. 21 múltam, amikor egy idősebb férfival jóban lettem és együtt is voltunk egy darabig, majd lett több alkalmi kapcsolatom is. Nyilván tudtam, hogy ez miről szól és én marhára örültem neki. Most ez nyilván hülyén hangzik, de legalább végre valaki értékelt bennem bármit is. Hiába nem voltak ezek rendes és tartós kapcsolatok, azt éreztem, hogy végre valakitől megkapom az odafigyelést, törődést és végre kötetlenül, szabadon jól érezhetem magam, végre történik velem valami, megismerhetek új embereket, kimozdulhatok stb. Nyilván sokan elítélik az ilyesmit, de én nagyon jól éreztem magam és szerintem nemem kifejezetten jót is tett.