Szerintetek ez igaz a sokáig magányos szeretetéhes emberekre?

Szerintem inkább jellemzőbb hogy nehezebben nyit mások felé mert egyrészt nincs benne rutinja, másrészt megszokta hogy egyedül van.

A ribizlis magatartás inkább azokra jellemző akik állandóan pörögnek, és magabiztosan járnak-kelnek az emberek között, akik igazi társasági emberek.

Nem tudom biztosan, de en egy elo peldaja vagyok a kerdesnek. Engem mindigis kitaszitott es elhanyagolt a csaladom, csak kritikat kaptam, a jo dolgokat sosem dicsertek, alapvetonek vettek. Minden osszejovetelen en voltam a tema, darabokra szedtek es ket evvel ezelott karacsonykor kaptam is egy pofont, illetve hajtepest az egesz csalad elott. Nem, sosem szolgaltam ra erre, tudom hogy most ez lenne a valasza sokaknak, de valoban leteznek kegyetlen szulok es csalad. Ennek hatasara zarkozott lettem, magamba fordulo es szorongasos, felenk, onbizalomhianyos. Nos, ovodaban es altalanos iskolaban kikozositett voltam.

Kozepiskola alatt eldontottem, hogy nem leszek tobbe aldozat es 180-at fordultam. Nem voltam annyira durva, mint a kerdes, tehat nem fekudtem meg kavartam ossze szo szerint mindenkivel, aki kedves volt hozzam, de teny, hogy parszor hagytam magam kihasznalni es bozralmasan elveszett voltam, ragaszkodtam mindenkihez de egyszerre jatszottam el a nemtorodomseget. Igen, kisse ribisen viselkedtem, mert ettol ereztem magam valakinek es a pozitiv visszajelzesek, a nagy barati kor, ismeretsegi kor is ekkortajt alakult ki. Emellett viszont en tenyleg rendes voltam, adtam onmagam, csak azt a reszemet eldugtam masok elol, aki egy szeretetehes, sebezheto es szornyen maganyos, osszezavarodott ember. Akik igazan figyeltek ram es megismertek, meglattak ezt az oldalam is es nekik leesett, hogy a viselkedesem igazabol egy zavart kislany segelykialtasa. Ezert szerettek oszinten sokan, annak ellenere, hogy valoban nagyon pasizos es egy dramakiralyno voltam.

Gondoltam leirom, hatha erdekes tapasztalat lesz a kerdesedhez :)