Nincs kedvetek végre abbahagyni a szorongást?

19.

Ez a "dolgok jó oldalának látása" félig igaz, ezt el kell ismerjem. De azért van amikor már komikussá válik. Pl. a Sorstalanság c. regényben a főszereplő srác gondolata arról, hogy mennyire élvezte azt az 1 órát a munka vége és a lefekvés között. Azért ez elég szomorú, ha csak ennyi jut. És kilátástalanul.

Ráadásul van az amikor egy ideig teljesen jó érzés, de aztán egyre inkább elhalványodik. Én is élveztem régen ilyen kisebb dolgokat. De egyre kevésbé megy. Pedig ugyanaz történik, mint mondjuk tavaly ilyenkor, de tavaly sokkal jobban tudtam megélni. Nem tudom miért, pedig semmi nem változott, maximum pár dolog kicsit romlott.

A legtöbb dologban egyetértek veled. Úgy kell a jó dolgokat keresni, hogy közben két lábbal a földön maradsz, nem pedig csak álmodozol (Volt hogy beleestem ebbe a hibába, annak koppanás lett a vége). Ahogyan azt említettem is korábban én biztos voltam abban, hogy ez az időszak nem fog sokáig tartani, szerencsére igazam lett.

Az hogy az, ami akkor volt nem olyan jó most, mint akkor szerintem mindenkinél jelen van. Szerintem az embernek van egy alapvető igénye a pozitív irányú változásra. (Nagyon leegyszerűsítve: egyszerűen megszokod a dolgokat).

Őszintén szólva én a megszokott helyzetekből mindig menekülök akkor is ha azok épp szerencsés helyzetek, ez egy rossz tulajdonságom, beismerem. Pl.: soha nem dolgoztam még egy munkahelyen másfél évnél tovább (Mindig én mondtam fel, mert már nem volt "érdekes").

"Ha lenne egy barátnőm, akkor abbahagynám, de senkinek sem kellek..."

Ha lenne barátnőm...

abbahagynám a szorongást

elkezdenék edzeni

szereznék barátokat

eljárnék társaságba

élvezném az életet

utaznék

Mindig ezek a kifogások. Miért kell ezekhez megvárni a barátnőt?

Miért nem tudsz egyedül felépíteni egy boldog, szorongásmentes életet?

Ettől persze még nem biztos, hogy lesz barátnőd ha mégis felépíted (de messze nagyobb esélyed lesz rá), viszont sokkal sokkal boldogabb életed lesz akár egyedül, akár valakivel.

Miért kell mindig mástól várni/máshoz kötni az életünk redbetételét?

F

#27: Mert teljesen felesleges? Tudom, hogy egoista emberek ezt nem érthetik, de ettől még ez van.

Az összes pontodat megtettem már. 2019-ben voltam a "csúcson" és mit értem el vele? Voltak barátaim, akik leszedtek az egyik dunahídról, amikor ugrani készültem. Voltak barátaim, akik akartak intézni nekem egy prostit, akit visszautasítottam, mert őszinte érzelmekre vágytam.

Aztán jött a covid és kivégzett mindent.

Lehet húzni egy darabig barátnő, őszinte szerelem nélkül, ahogy infúzión is el tud élni egy ember akár 90 éves koráig is, de van értelme? Egyesek szerint van, szerintem nincs... Van, aki egy egész életet le tud élni kiegyensúlyozottan egyedül. Én gyerekkoromban kijátékvasutaztam magam, tinikoromban kifilmeztem, sorozatoztam magam, mostanra már bármit is csinálok, csak az hozna boldogságot, ha lenne mellettem egy lány, akivel csinálhatnám. De ha ő nem szereti is az adott tevékenységet, a tudat, hogy van egy lány otthon, aki engem vár és a nyakamba ugrik és megöleljük, megcsókoljuk egymást...

Nem gondolsz arra, hogy ha lenne egy kapcsolat, pont azért nem tartana túl sokáig esetleg, mert a megváltást várod a kapcsolattól? Téged tegyen boldoggá az illető, váltson meg a szenvedéstől, a szorongástól, stb... A rózsaszín köd egy ideig képes erre, aztán jöhet a hirtelen földetérés...

Szerinted híres emberek, akik bármikor találhattak maguknak nőt, amikor csak akartak, miért voltak boldogtalanok?

Tudok én olyanról, hogy valaki ninél jobban vágyott egy párra, aztán párját kontrollálással, érzelmi zsarolással arra szerette volna rábírni, hogy se barátai se senki ne legyen neki, mert ő féltékeny típus, sehova ne járjon el stb.

A tudat, hogy vár rád otthon valaki, aki szeret - ez sem fog önmagában boldogságot generálni, a kapcsolatban is tenni kell a kapcsolatért, kapcsolat fennmaradásáért.

Amit leírtál egyébként hogy "miért lenne jó, ha lenne barátnőd", az minden csak és kizárólag rólad szól, a te igényeidről. Mit tudnál nyújtani egy párkapcsolatban? Mert a "nagyon-nagyon szeretném és én hűséges lennék a végtelenségig ha bárki akarna engem párjának" csak most hangzik jól leírva.

Illuzorikus elképzelés, hogy a párkapcsolat megváltana.

Egyedül érdemes megtanulni boldognak lenni, élvezni az életet és nem egy társtól várni a megváltást.

A barátaid, akik segíteni szerettek volna, pszichológust nem javasoltak? A "ugyan már, mit tudna rajtam segíteni", "szerez nekem párt vagy mi?", "már elmentem egyszer-kétszer, nem segített" kifogások helyett ha komolyan gondolod, segíthet. Ha pedig kétségeid vannak olyan tekintetben: mit tesz egy pszichológus, olvasd el mondjuk "A terapeuta esetei" sorozat bármelyik könyvét.