Hátrány az életben az ha egy kicsit csendes a személyiségem?

Igen, óriási hátrány.

18/F

Nekem is ez a problémám. Vegyük például az osztálytársaimat. Isznak, cigiznek, össze-vissza pasiznak, egész nap ordibálnak, csúnyán beszélnek, stb.

Nem értik meg, hogy velük azért nem beszélek sokat, mert nem vágyok ilyen társaságra.

De tudom, hogy nem velem van a baj. Értelmes barátokat keresek helyettük, ők meg egyenek sünt.

Szelektálni kell az embereket. Szerintem ez nem hátrány.

16/L

Sajnos áltathatja magát bárki azzal, hogy nem hátrány ez... mert de..

Én ezt már általános iskolától kezdve érzem. Munkahelyeken sem jött jól ez a tulajdonság. De igazából olyan vészesen nagy problémákat nem okoz, de egy cserfesebb, nagyszájúbb ember mindig előnyösebb lesz ( persze, ha megtudja válogatni mikor mit mond )

Saját magamból kiindulva: van előnye is és hátránya is. A rosszal kezdeném :D

Gimibe új városba mentem, ahol senkit sem ismertem, csak látásból 3 srácot. Nehezen nyíltam meg, csendesebb voltam, könnyen zavarba jöttem. Az osztály és sok tanár leírt magában, hülyének könyveltek el, aki meg sem bír szólalni sokszor. Első évben a mi csoportunk nyelvvizsgázni ment, és egyik fogadóórán a tanár félrehívta anyát és le akarta őt beszélni, hogy én mégse menjek, mert nem menne.. itt előjött bennem, hogy "csak azért is megmutatom, hogy több van bennem" és az én vizsgám lett a legjobb. Onnantól kezdtek el rám máshogy nézni. Szépen lassan nyitottabb lettem és szomorú, de ekkortól kezdtek emberszámba venni, úgy igazából. Az emberek sajnos szörnyen előítéletesek tudnak lenni..

A pozitív: viszont több olyan tanár is akadt, aki nem rám szállt a csendesség miatt, hanem meglátta és értékelte a szorgalmam. Volt, hogy jegyzetet kért tőlünk, mert neki nem volt meg az elemzés, és mindig tőlem kérte el, mert tudta, hogy lelkiismeretesen dolgozom.

Szintén csak a saját tapasztalatimból szólva, nekem inkább hátrányom van belőle, de nemcsak suliban, hanem magánéletben is. Egyik edzőm is a "nagy hangúakkal" foglalkozik úgy igazán, barátok és párkapcsolat sem igazán alakul úgy, ahogy én azt szeretném.

Utolsó kettő válaszolónak amúgy nagyon igaza van, a nagyszájú (de néha üres szavú) elég sokszor többre tudja vinni..

Úgy érzem, hogy az életben való boldoguláshoz nekem barátságosabbnak, nyitottabbnak és beszédesebbnek kell lennem, nehéz ennyi idő után változtatni, de nekem már ez sajnos nagyon érik :c

20/L

azért hátrány mert rögtön félénknek bélyegeznek. Én nem vagyok félénk, csak csendes, nem is tudok miről beszélgetni sokakkal. Régebben még inkább így volt, csak sokat gyakoroltam, de a mai napig könnyebb hallgatnom. Egyszerűen pihenek ilyenkor. Kevés embernek tudok megnyílni, és akkor be se áll a szám. De ahhoz idő kell, mire megszokom az embert.

Nagyon nem szeretem, hogy félénknek, félszegnek tartanak emiatt. Főleg régebben.