Lehet egy félénk, csendes, konfliktuskerülő emberből tanár?

Lehet, és nem akarom elvenni a kedved, de azt tudd, hogy sokkal nehezebb lesz, mint egy határozott embernek. Itt nálunk az ELTE szombathelyi tanárkpző szakán sok tanár kimondottan el is várja azt hogy valaki határozott legyen, majdhogynem fontosabb az mint a tényleges szakmai tudás. Ennek ellenére tudok olyat aki nagyon szerény, csendes ember és tanár lett. De sok kínlódás árán. Neked kell eldönteni mennyi áldozatot ér meg.

Introvertált emberként mondom, nem lehet 180 fokos fordulatot venni. De sokat tud segíteni ha az ember olvasgat, próbálja fejelszteni a személyiségét. Én pár év alatt legalább addig eljutottam már hogy merek beszélgetni emberekkel. Persze most sem azonnal, de pár olyan két ismertség utána már könnyen megy. Régen több hónap kellett nekem ehhez.:) Aztán persze attól is függ milyen mértékben befelé forduló az ember, aki annyira durván nem annak könnyebb a dolga.

Nem,mert a nagypofájú pr0li kölykök szétszednek két nap alatt.

Egyébként meg "aggódoM!Ilyen kis finomításokat is kellene tudnod a tanári pályához :)

Rühellem elvenni az emberek kedvét az álmaik megvalósításától, de nagyon erősen hiszem, hogy nem éri meg ilyen személyiségtípussal tanárnak menni.

Nyilván szerencsén is múlik, hogy hová kerülsz, de az iskolák többsége (vagyis a gyerekek többsége) nem ilyeneknek való. Rokonok között volt, aki gyengébb személyiséggel tanárnak ment, és nem túlzok - belerokkant. Több távolabbi rokonnak vannak gyerekeik, akik az ország különböző pontjain élnek (van aki kisebb városkában, van aki a fővárosban) és olyan horror történeteket lehet hallani tőlük, hogy még az én hátamon is feláll a szőr, pedig nincs gyerekem, és nem is tervezek.

5. osztályos elkallódott gyerek bicskával jár iskolába, de nem rúgják ki, máshol bandáznak a fiúk, és megverik a kisebbeket, a tanár meg elfordítja a fejét, mert az egyik kis bandatag apja már üvöltözött vele fogadóórán, vagy éppen ki kell menni családlátogatásra a város putri részébe, annak a gyereknek a szüleihez, akitől kiráz a hideg.

A másik meg az, amit ha jól láttam, már írtak is: a gyerekek megérzik az ilyen személyiséget, és kihasználják. Emlékszem középiskolában nem volt olyan démoni az osztályom, csak 1-2 nagypofájú hangadó volt, akik közül az egyik el is ment hamar egy másik iskolába, de még így is volt egy olyan tanárunk, akit szinte senki sem tisztelt, pusztán azért, mert nem volt valami tekintélyparancsoló személyisége. Nála még az osztály lúzerei is folyton beszélgettek, és egy idő után csak annyira telt tőle, hogy bejöjjön, felírja a táblára, hogy melyik részt kell a tankönyvből kijegyzeteltünk, aztán beült az asztal mögé, és szart ránk.

A gyerekekben/tinikben nincs az empátia a felnőttek felé. Míg egy felnőtt egy másik felnőttre egyenrangú partnerként tekint, és nem akadékoskodik azon, ha mondjuk az illető egy kicsit félénk, a gyerekeknek a felnőtt (pláne a tanár) gyakorlatilag egy feljebbvaló, valaki olyan, aki kordában tartja őket, márpedig ha a felnőtt nem képes erre, akkor lázadoznak.

Szerintem nem éri meg, hogy megkockáztasd, hogy tönkremenj idegileg.

Ha viszont feltétlenül gyerekekkel akarsz foglalkozni, akkor legyél óvodapedagógus.

Ne írjátok már, hogy gyengébb, meg gyengébb személyiség. Attól, hogy valakinek nincs adottsága, hogy visszakézből lőjön a bunkózó kölkökre, még gerinces lehet az illető.

Nem gerinc kérdése, hogy a terrort hogy viseli a tanár.

Manapság inkább csak magániskolában, vagy mondjuk siketek-vakok speciális helyén.

Igazából ez olyan szomorú, mert a 60-70-es években nekem talán minden második tanárom csendes, halkszavú volt, és mégse volt velünk problémája. Pedig voltak túlkóros gyerekek is az osztályban.