Fiatalokkal barátkozni akaró "idősebb" embernek mi baja van?

Bár nőben, de én is hasonló lennék, csak nem ülök oda emberekhez. De nincs, nem lesz gyerekem, a barátaim többségének van, és nem érdekelnek a babák, az anyósok, a vasárnapi ebéd.

33 vagyok, kolléganőm 39. Van egy 17 éves lánya, és tök jókat szoktam vele beszélgetni, szerintem jobb arc, mint az anyja. Múltkor kolléganőm kérdezte is viccesen, hogy én értem, miről beszél a gyerek? Persze, ismerem a sorozatokat, zenéket, embereket, akikről beszél. Nincs gyerekem, úgyhogy van időm.

Jézusom.... Miért lenne attól baja valakinek, mert szeret barátkozni másokkal? Gondolom, egyedülálló, nem akar egyedül otthon ülni a házban egész nap, ezért van inkább veletek.

Én 34 éves vagyok, de külsőre, belsőre pont olyan vagyok most is, mint 10 évvel ezelőtt. Ugyanúgy megértem magam a 20 évesekkel és az 50 évesekkel is. Nem gondolom, hogy szóba se kellene állnom másokkal, ha kiderül róluk, hogy ők nem harmincasok, mint én. Ha valaki szimpatikus és nyitott a barátkozásra, szívesen barátkozok vele kortól függetlenül. De fiatalon is voltak ugyanúgy barátaim mindenféle korosztályból. Szerintem ez a normális.

Szerintem ez nem "lelki" dolog, egyszerűen vannak emberek, akik fiatalabbnak-idősebbnek érzik magukat a koruknál, vagy egyszerűen más korosztály "dolgai" érdeklik őket.

Én például sosem találtam a világomat fiatalon, aztán 25-30 évesen rájöttem, hogy tök jól kijövök a 40-50+ korosztállyal. A legtöbb ismerősöm, munkatársam, barátom ebből a korosztályból való.

Egy ideig zavart, hogy "idősebbekkel" vagyok, de aztán úgy voltam vele, hogy ki nem szarja le, egyszer élünk, ha így érzem jól magam akkor így érzem jól magam. És nem fogok csak azért egyedül maradni mert "gáz" más korosztállyal lenni.

Na meg ismerek olyat is aki szintén túrázik, 20-on pár éves, mégis 50-60 évesekkel jár el.