Normális, hogy már 23 évesen nem örülök a szülinapomnak, mert nem akarok mégegy évvel idősebb lenni és az egészet stresszként, negatívumként élem meg? Még 2 napig élveztehem azt, hogy csak 22 vagyok, aztán 1 évvel idősebb leszek.

Túl sok a szabadidőd hogy marhaságokon agyalj. Én a 25-öt ünnepeltem volna nagyon, mert az már negyed század. 30-nál azt mindtam, magánügyem, nem is mondtam az akkori újdonsült kollégáimnak, úgy gondoltam semmi közük hozzá.

Aztán úgy elrohant az idő, hogy a 40-et fel sem fogtam. Akkor volt kicsit fura érzés, amikor anyám köszöntött a 41.-nél, és basszus. Akkor esett le hogy ez már a 4. X már 1 éve.

Már tinikoromban sem értettem a többieket, hogy miért akar mindenki minél előbb felnőtt lenni. Én sem várom a szülinapomat mert olyan hihetetlen hogy ennyire rohan az idő és ennyire rövid az élet. Édesanyám nemrég még szaladgált utánam mikor épp csak totyogtam, most meg nyugdíjas, édesapámat már el is vesztettem 🙁

Viszont én soha nem hazudok a koromról, sőt, nagyon élvezem a reakciókat mikor valaki megtudja hogy 32 vagyok, mert mindig 18-20-nak néznek.